Boszorkányok nincsenek – de mindig újra kitaláljuk őket

inkvizicio

Boszorkányok nincsenek – de mindig újra kitaláljuk őket

Nincs hozzászólás a(z) Boszorkányok nincsenek – de mindig újra kitaláljuk őket bejegyzéshez

Évszázadokon keresztül a régi Európa társadalmaiban a többnyire nőként elképzelt boszorkányok az életet, a tulajdont és mindenekelőtt a termékenységet fenyegető mágikus agresszoroknak számítottak.

A boszorkányság a hiány világának magyarázóelveként szolgált a korabeli emberek számára. Hogy mi adja a téma aktualitását?

Évszázadokon keresztül a régi Európa társadalmaiban a többnyire nőként elképzelt boszorkányok az életet, a tulajdont és mindenek előtt a TERMÉKENYSÉGET fenyegető mágikus agresszoroknak számítottak. Ők voltak, akik a férfiakat megfosztották nemzőerejüktől; elvarázsolták a termést, a tehenek tejét; rontásukkal megbetegítették, vagy megölték az újszülötteket és a kisgyermekeket. A kárt okozó személy ellen természetesen mágikus ellenakciót lehetett indítani, amely a boszorkány elpusztítására irányult, vagy arra, hogy rákényszerítsék őt a rontás levételére. A konfliktusokkal terhelt falusi mindennapok anyagi javakban szűkölködő világában gyökerező boszorkányhit a bűntudat elhárításának és a felelősség átruházásának az eszközeként funkcionált, amennyiben a rontások hátterében egy elutasított, „kikosarazott” falubeli állt: ha például a szomszédtól megtagadtak egy csupor tejet és nem sokkal később elpusztult a tehén, vagy elapadt a teje, volt kit felelőssé tenni a bekövetkezett káresetért. Ugyanígy: újszülött gyermek váratlan halála könnyen a fizetségével elégedetlen bábára terelhette a gyanút. A boszorkányság ily módon a hiány világának magyarázóelveként szolgált a korabeli emberek számára.

Ez volt egykor. És mit látunk MA? Azt, hogy a magukat a „baloldal” egyedüli legitim képviselőinek tekintő, egymással kényszeredett mosollyal „összefogó” ellenzéki pártok már hetekkel a választások előtt elkezdtek magyarázatokat adni (és nem pedig válaszokat keresni) valószínűsíthető vereségükre, s villámgyorsan megalkották a biznisz- (avagy kamu-) pártok fogalmát. Ezek azok a választások előtti politikai szervezetek, amelyek csak azért jöttek létre, hogy egyrészt felmarkolhassák a hatályos törvény szerint nekik járó százmilliókat, másrészt, hogy az ellenzékre eső szavazatok elaprózása révén hozzájáruljanak a jelenlegi kormány hatalomban tartásához. Ördögi terv, nemde? Ebbe a körbe sorolódik a Seres Mária Szövetségesei (SMS) is. Legfőképpen azért, mert ez a független kezdeményezésből szárba szökkent mozgalom már puszta létével azt üzeni a hatalom (és a hatalomba törekvők) számára, hogy létezik MÁSIK ÚT: a politizálásnak, vagy akár a kormányváltásnak másik, tisztességesebb, civil útja. Törekvései kétségtelenül nehezen felfoghatóak a hatalomban akár már évtizedek óta „pácolódó” elmék számára, az SMS többek között ezért is tűnhet egy esetleges választási vereség ideális bűnbakjának. De csak annak és nem az okának! Boszorkányok, mint tudjuk, nincsenek, csak önmagukkal szembenézni képtelen emberek.

Hetek óta láthatjuk, hogy miközben az „Összefogottak” egyre dühödtebben sütögetik a kisebb szervezetekre a biz­niszpárt bélyegét, addig ádáz csatákat folytatnak egymás között a legjobb listás helyekért. De mi ezzel nem szeretnénk foglalkozni: hogy melyik párt milyen célból vesz részt a választásokon, az nem az SMS lelkiismeretének a problémája. Mi csak azt tudjuk üzenni számukra, hogy „tetszettek volna…” Vagyis: ha az elmúlt négy év során képesek lettek volna egy minden szempontból hiteles, az emberekért való politikát művelni, most nem lenne ránk szükség. De így ne reménykedjenek. Mi itt vagyunk és nincs okunk rá, hogy abbahagyjuk, amit elkezdtünk.

Szoboszlay György

About the author:

Leave a comment

8 + 3 =

Back to Top