Érvek és ellenérvek a halálbüntetés kapcsán

justicia

Érvek és ellenérvek a halálbüntetés kapcsán

Nincs hozzászólás a(z) Érvek és ellenérvek a halálbüntetés kapcsán bejegyzéshez

A halálbüntetés kérdése a rendszerváltás óta napirendben van Magyarországon. Utoljára 1988-ban hajtottak végre ilyet. Az Alkotmánybíróság aztán 1990-ben egy beadvány nyomán 8:1 arányban döntött úgy, hogy a halálbüntetés ellentétes az alkotmánnyal. Emiatt az elmúlt 20 évben több, a halálbüntetés visszaállítását célzó népszavazási kezdeményezés el sem juthatott az aláírásgyűjtésig.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1991-ben tiltotta meg a halálbüntetést, melyet 1994-ben ugyancsak a hazai jog részévé tett Magyarország. Jogi szakértők szerint ugyan ezek az egyezmények bizonyos szűk körben még lehetővé tették a halálbüntetés kivételes alkalmazását, ám az Európai Unió Alapvető Jogok Kartája, amelyet 2000 decemberében fogadtak el, már teljesen egyértelműen leszögezi, hogy “senkit sem szabad halálra ítélni, sem kivégezni”. Jelenleg a világ országai közül 90 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 11 csak rendkívüli körülmények esetén, és 32 államban a büntetőjog része ugyan, de már legalább tíz éve nem alkalmazták. A halálbüntetés továbbra is gyakorlat ugyanakkor 64 államban: többek között Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban és az Egyesült Államokon belül például Texasban. Európa azonban – az említett Fehéroroszország kivételével – teljesen “halálbüntetés-mentes övezet”.

Bárándy György
„Jogász körökben igen ismert vagyok arról, hogy a halálbüntetés híve vagyok. Az egyik oka pontosan az, amit ön említett, vagyis ha valaki elkövet valamilyen teljesen elítélendő, életellenes bűncselekményt, akkor az én általam befizetett adóból haláláig eltartják. Ezt nem tartom jó megoldásnak.
A másik, igen jelentős ok a generál prevenció, vagyis az általános visszatartás. Az elkövető a tette előtt mérlegel: ha öt évet kap a bűnéért, akkor elköveti a bűncselekményt, de ha érvényben van a halálbüntetés, akkor nagy valószínűséggel nem teszi meg, mivel felakaszthatják vagy agyonlőhetik.”
„A rendszerváltás után is érvényben volt egy ideig ez a büntetés, de Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kijelentette, hogy kegyelmet ad mindenkinek, nem engedi végrehajtani az ítéletet. Végül aláírtuk azt az egyezményt, ami tiltja a halálbüntetést. A világ sem egységes ezen a téren, nézzük meg az Amerikai Egyesült Államokat. Az egyik államban van, míg a másikban nincsen halálbüntetés.”

Turi-Kovács Béla (Fidesz)
„Az elmúlt évek, de különösen az elmúlt napok eseményei azt igazolják, hogy a társadalom védelme megköveteli a halálbüntetés helyreállítását” – közölte a Turi-Kovács Béla fideszes képviselő vezette Kisgazda Polgári Szövetségpárt hétfői közleményében.
A közlemény szerint a kisgazda parlamenti képviselők a törvényhozás elé kívánják hozni a büntetőtörvénykönyv olyan módosítását, ami lehetővé teszi a halálbüntetés visszahozását. (megjegyzés: nem történt meg.)
A Kisgazda Polgári Szövetségpárt szerint elfogadhatatlanok azok az ellenérvek, amelyek azt kívánják bizonygatni, hogy az állam nem jogosult az emberi élet elvételére.
Mint írják, az új Btk. – nagyon helyesen – biztosítja az önvédelem jogát, ez azonban felveti a kérdést, hogy ha az egyén jogosult saját védelmére, akkor az állam miért nem rendelkezik azzal a szükséges eszközzel, ami lehetővé teszi, hogy “emberségükből kivetkezett bűnözőkkel szemben alkalmazza a halálbüntetést”.

Orbán Viktor 2012
„Én személyesen korábban azon az állásponton voltam, hogy a halálbüntetés egy helytelen intézmény. A móri eset óta azonban más időszámítás van Magyarországon.”

Schobert Norbi
„Eljött az idő, hogy ilyen esetekben legyen halálbüntetés. Nem azért mert csupán ez a minimum, hanem legyen benne a felizgult állatokban a tudat, hogy eljöhet a halál és nem a mi pénzünkön kapnak 20 évre meleg szállást, ételt, orvosi ellátást.”

Boldog István (Fidesz)
„Tudom jól azt is, hogy a Parlamentben, sőt a Fidesz-frakcióban sem vagyok egyedül, aki támogatja a halálbüntetés bevezetését a legbrutálisabb bűnözőkkel szemben.
Sokan gondoljuk úgy, hogy nem etetni és jól tartani kell a dolgozó, adózó állampolgárok pénzén a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit, hanem a legszigorúbban eljárni velük szemben” – állította májusi parlamenti felszólalásában.

Bűn és bűnhődés

Valójában a XX. századig senki sem volt, aki a halálbüntetést minden körülmények között, tehát még rendkívüli helyzetekben is elutasította volna. Történelmi visszatekintés a legszigorúbb büntetésekkel kapcsolatban.

Platón szerint a büntetésekre nem pusztán a megtorlás kedvéért, hanem azért van szükség, hogy az azoktól való félelem miatt az emberek a jövőben ne kövessenek el bűncselekményeket.

Arisztotelész szerint a halálbüntetés nem más, mint a megsértett igazságosság eszmei helyreállítása. A bűncselekmény elkövetése révén ugyanis a tettes előnyösebb helyzetbe kerül, mint az előtt volt, áldozata pedig hátrányosabba. Ekkor a bírónak mint az igazságosság reprezentánsának a feladata, hogy a büntetés révén a bűnt elkövetőt megfossza attól az előnytől, amelyhez a bűn megvalósítása eredményeképpen hozzájutott, és így helyreállítsa a megsértett jogrendet, kiegyenlítse az igazságtalanságot.

A középkori keresztény teológusok, Szent Tamás és Szent Ágoston, továbbá a kora újkori reformáció két kiemelkedő alakja, Luther Márton és Kálvin János a halálbüntetés létjogosultságát a Biblia szövegében találták meg.
Az utópizmus megalapítójánál, Morus Tamásnál ugyan még helyet kap a halálbüntetés, de az már csak alárendelt szerephez jut a rabszolgamunkára ítéléssel szemben. Morus már ellenzi azt a gyakorlatot, amely minden jelentéktelen bűncselekményre, például a lopásokra halálbüntetést rendel, rájön továbbá arra, hogy a társadalom számára sokkal hasznosabb, ha a bűnözőket nem kivégzik, hanem munkaerejüket hasznosítják.

Bodin a „harmonikus kormányzás” szükségességére helyezi a hangsúlyt, amely egyesíti a demokratikus és az arisztokratikus kormányzást, vagyis az uralkodó azonos típusú bűncselekményekre azonos típusú büntetést rendel.

Hugo Grotius szerint büntetést akkor lehet alkalmazni, ha ez valakinek közvetlen és valóságos előnyt jelent, ám a büntetés bármi lehet, amely ezen előnyök biztosítására vagy megvalósítására alkalmas. Ezen eszközök közé tartozik a halálbüntetés, sőt akár a minősített halálbüntetés is.

Hobbes és Locke a társadalmi szerződésből vezeti le az állam jogát arra, hogy az halállal büntethesse a bűnözőket.

A francia felvilágosodás képviselői is elfogadták a halálbüntetést, de azt már garanciális feltételekhez kötötték.

Kant és Hegel elmélete visszatérés a megtorlás eszméjéhez. Kantnál a büntetés categoricus imperativus, a gyakorlati ész feltétlen követelménye, amely nélkül a társadalom nem létezhetne. Hegel szerint a büntetés az egyén autonómiájának az elismerése mellett a jog igazolására is szolgál.

About the author:

Leave a comment

három × 4 =

Back to Top