Földicseresznye, jázminpakóca és a többiek – avagy a magyar agrárjövő

de71

Földicseresznye, jázminpakóca és a többiek – avagy a magyar agrárjövő

Nincs hozzászólás a(z) Földicseresznye, jázminpakóca és a többiek – avagy a magyar agrárjövő bejegyzéshez

– Mérhetetlenül becsapják az embereket. Azt hitetik el, hogy csak az óriási területeknek van jogosultsága az EU-ban. Ez nem igaz! A két háború között egy család 1 holdon meg tudott élni. Ma meg panaszkodnak, hogy a 100 hektár is kevés. De miért? Azért mert nem mindegy hogy mit és hogyan termelnek. Manapság mindenki egyfélét akar termelni. De miért pont ezeket? Miért ez a jó irány? Korábban az orosz kolhoz rendszert kellett másolni, most meg az amerikai farmer gazdaság a követendő példa. Állítom, hogy ma is elég 1 hektár egy családnak, sőt be is tudom bizonyítani, hogy egy ekkora terület is szép hasznot tud hozni – mondja Puskás Ferenc agrármérnök, a Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület elnöke.

Puskás Ferenc 74 éves agrármérnök sok éven keresztül ENSZ szakértőként dolgozott. Húsz találmánya van – elsősorban környezetvédelmi- és szilikátipar technológiák – melyeket a világ több pontján sikerrel hasznosítanak. Szinte valamennyi kontinensen megfordult, de a legtöbb időt Indiában töltötte. Kintléte során feltűnt neki a helyi lakosság egyes csoportjai és a hazai cigányság közötti hasonlóság. Indiában a létminimum alatt élők segítésére sikeresen működik egy képességfejlesztő alapítvány, melynek programját megkapta, és évek óta hazai megvalósításán dolgozik. Ehhez azonban sem kormányzati, sem önkormányzati szinten nem kap semmilyen támogatást. A programot „honosító” és elnökletével működő Falufejlesztési Népjóléti Program Egyesület központja a keleti határszélen lévő párszáz fős település, Uszka.

– Sokan mondják, hogy a mezőgazdaságban nincs pénz. Ön ennek éppen az ellenkezőjét állítja.
– Nagyon nagy keserűséggel veszem tudomásul, hogy mérhetetlenül becsapják az embereket. Azt hitetik el, hogy csak az óriási területeknek van jogosultsága az EU-ban. Ez hazugság! A két háború között egy család 1 holdon meg tudott élni. Ma meg panaszkodnak, hogy a 100 hektár is kevés. De miért? Azért, mert nem mindegy, hogy mit és hogyan termelnek. Manapság mindenki egyfélét akar termelni. De miért pont ezeket? Miért ez a jó irány? Korábban az orosz kolhozrendszert kellett másolni, most meg az amerikai farmergazdaság a követendő példa. Ma is elég 1 hektár egy családnak, sőt be is tudom bizonyítani, hogy egy ekkora terület is szép hasznot tud hozni.
– Mit kellene másképp csinálni?
– Nézzük például a talajjavítást. Az istállótrágyát nem beszántani kell, hanem mélyre forgatni. Ki kell próbálni, hogyan növekszik a termésátlag a területen. Aztán tudomásul kell venni, hogy változik a klíma. A korábban jól termő hazai burgonyafajok a 40-50 fokos talajhőmérsékleten már nem érzik jól magukat. De van egy módszer, amivel akár kilós burgonyát tudunk termelni. Ez sem titok, Fülöpjakabon be tudom mutatni. A krumplit nem a földbe ültettük, hanem egy árokba, amit letermett gombatalajjal töltöttünk fel. Ez tulajdonképpen szecskázott szalma. Ott szépen terem, mert nem melegszik fel.

Megvezetett gazdák

Az ötvenes években végeztem, és nekünk azt tanították, hogy egy jó agrármérnök, ha kimegy a határba, és megnézi, hogy egy területen milyen gyomok vannak, abból rögtön tudni fogja, hogy milyen haszonnövényt szabad odatelepíteni. Nem próbálkozni kell, mert az rizikós. Sajnos manapság mindenki egyik pillanatról a másikra akar meggazdagodni. Én azt tanácsolom azoknak, akiknek számít a véleményem, hogy próbálják ki először kicsiben, aztán ha jól megy, lehet terjeszkedni. Sok mindenbe belebuktak már a magyar gazdák, mert hagyták megvezetni magukat. Nagyon jó példa erre a biogiliszta. (szerk.: A nyolcvanas évek elején biogiliszta-őrület lett úrrá az országon. A program célja az volt, hogy az exportált trágyával a Szahara homokját termővé tegyék. Csakhogy a giliszták szervezetében felhalmozódott az a töméntelen vegyszer, főként nehézfém, amely a mezőgazdasági védekezést szolgálta, így a „bio”trágyában a megengedett érték ezerszerese lett a nehézfém-koncentráció, ami az akció csődjéhez, és sok család tönkremeneteléhez vezetett.)

Kudarcra ítélt energiafű

– Tartok tőle, hogy az energianövénnyel is sokan pórul fognak járni, pedig kormányzati szintről óriási lehetőségként tálalták. A Duna-Tisza köze köztudottan közel van az elsivatago-sodáshoz. Azt mondták, azért kell az energianövény, mert ez bírja, mély a gyökérzete, és annak itt jó. Csakhogy ez a mély gyökérzetű növény, mely 10-15 méterre is lemegy, az évszázadok óta a mélyebb rétegekbe lemosott sókat összegyűjti, és újra a felszínre hozza. Az energianövények hamuját veszélyes hulladékként kell kezelni. Ez annyit jelent, hogy veszélyes-hulladék lerakóba kell vinni, ami pénzbe kerül. Egy konkrét esetet is említhetek. Egy ismerősöm szarvasi energiafüvet vásárolt, vett egy kazánt, amibe betette és elégette. Az energiafű tönkretette a kazánt. A növény hamuján pedig semmi sem terem.
Ha energianövényben gondolkodunk, én inkább a gyalogakácot ajánlanám, ami igazi özönnövény. Jól sarjad, és egy erős kombájnnal kézben tartható.
– Ön ENSZ szakértőként dolgozott éveken keresztül. Mennyire érezte hasznosnak ezt a tevékenységet?
– Tudomásom szerint kb. 300 magyar szakember volt akkoriban az ENSZ-ben. Bármily meglepő, minket soha senki nem kért számon idehaza – pedig hát akkoriban még a vasfüggöny valóság volt. Nem értettem, miért nem kíváncsiak arra, hogy mi mindent csinálunk a világban. Rólam sem tudják, hogy pontosan milyen feladatokat is kaptam. Pedig sok minden hasznosítható lett volna itthon is. Csak egy dolgot mondok: én Afrikában a homokot tettem termővé – itthon senki nem látott ebben fantáziát.
– Szakmai karrierjének jelentős állomása volt a timföldgyártás melléktermékeként jelentkező veszélyes hulladék, az erősen lúgos vörösiszap hasznosítása.
– Ez az anyag hatalmas mennyiségben van felhalmozódva szerte a világban. Én a vörösiszapot rekordtermést produkáló termőterületté tudtam változtatni. Ezzel tudományos vitát gerjesztettem, de a tények önmagukért beszélnek.
– És a jelen?
– Teszem a dolgom több fronton is. Bekapcsolódtam a Civil Mozgalom önkormányzati programjának kidolgozásába. Természetesen Uszkán is folyamatosan megy a munka. Sajnos sem a település vezetése részéről, sem magasabb szintről semmiféle támogatást nem élvezünk. A hírünk viszont terjed, és szépen növesztjük ki a csápjainkat az ország más részei felé. Tudom, hogy a klíma változása miatt egyre több olyan növény lesz, amit honosítani lehet. Ezekkel foglalkozom.
– Például?
– A pisztáciát mindenki ismeri. Próbálkoztak behozni a növényt, de mindig elfagyott. Engem az a fajtája érdekel, ami Szibériában őshonos. Ott nyáron akár +60oC-os is lehet a talaj, télen meg -20–25oC. És bírja. Nálunk is megteremne, és akkor nem a messziről idekerülő magvakat kellene enni, ami már legtöbbször gombafertőzött.
De említhetem a földicseresznyét is. Sikerült meghonosítani, és nagyon jó termésátlaga van, igen magas áron értékesíthetők. Szeptember végén szüreteljük, és március közepéig tökéletesen eláll. A szupermarketek polcain eddig is láthattak ilyen gyümölcsöt, de az Paraguayból lett importálva, és igen borsos az ára. Az idehaza termelt semmivel nem rosszabb, és nem kell sok ezer kilométerről drágán ideutaztatni a gyümölcsöt.                     –  esem –

About the author:

Leave a comment

négy × 1 =

Back to Top