Hír-vírus – …azaz hogyan csapja be a média az embereket

orson welles - Photo Credit: Courtesy of the Academy of Motion Pictures Arts and Sciences

Hír-vírus – …azaz hogyan csapja be a média az embereket

Nincs hozzászólás a(z) Hír-vírus – …azaz hogyan csapja be a média az embereket bejegyzéshez

Egy huszonéves rendező, bizonyos Orson Welles egy amerikai rádióműsorban olyan hatásos rendezést produkált a földönkívüliek landolásáról és a New York elleni sugár- és gáztámadásról, hogy országos pánikot okozott. Nem volt szándékos a félrevezetés, de a darabot a hallgatók valóságosnak hitték, és tömegesen menekültek el az ellenséges idegenek elől. Ez 1938-ban történt.

Orson Wellesből világhírű rendező lett, a tömegek befolyásolása pedig valódi iparággá fejlődött azóta. És jó ha tudjuk: mindannyian potenciális haszonélvezői és egyben áldozatai vagyunk mindennek. Aki nem hiszi, nézze meg a Hackni című „felvilágosító” filmet: lám, így működik a média.

Egy megtörtént médiahack folyamatába nyerhetünk bepillantást. Hogyan lett egy valótlan állításra épülő ötletből pár nap leforgása alatt lényegében az egész országot elárasztó hír. Megismerhetjük a legfontosabb összetevőket, úgymint a jó ötlet, az időzítés fontosságát, a hiteles források megjelölését, az angol nyelv használatát, a fiktív hivatkozási felületek szerepét – egyszóval azt a hátteret, amibe beágyazva a történet valóságosnak tűnhet.

A hír annál nagyobb érték, minél frissebb. Ebből következik, hogy minden főszerkesztő napi dilemmája, hogy egy hír felbukkanása kapcsán hagyjon-e időt az utánajárásra, vagy hazardírozzon. A bulvármédia ezen keveset gondolkodik: a nézettség, olvasottság az elsődleges szempont. Más a helyzet a magukat komolynak tartó média-szereplőkkel. Ezen a téren pár évtizeddel ezelőtt még szinte kizárt volt, hogy olyan hírek szerepeltek volna, amelyek felületes információkra épültek. Mára azonban ők sem kivételek: politikai és egyéb háttérérdekek mentén hajlandóak kockáztatni a jó hírüket. Jó példa erre a „bajai videó” néven elhíresült anyag, mely úgy került fel a hvg.hu fő hírei közé, hogy nem ellenőrizték a forrást. Mint tudjuk, az ügy a főszerkesztő lemondását vonta maga után.

Hatalom és felelősség

A médiából hatalmi ág lett a társadalmat befolyásoló, formáló, irányító szerepe következtében. A tudatos álhírgyártás a közéletben még újszerű. Viszont egyre több példa van arra, hogy a karakter-gyilkosság nem túl elegáns eszközével élnek egy-egy rivális kiiktatása érdekében.
A piaci szereplők is könnyen kihúzhatják a talajt a nemkívánatos konkurens alól. Talán a legdurvább hatású ellenkampány amit a közelmúltban megélhettünk, a libatömés kontra állatvédők akció volt, ahol manipulált videóval, nem létező személyekkel a magyar agrárágazat egyik sikeres szegmensét küldték padlóra. Felelős persze nincs, és senki nem kárpótolja a piac nélkül maradt tenyésztőket.
A bulvármédia évek óta kisebb-nagyobb trükkök alkalmazásával befolyásol bennünket. Szinte percenként használja a hamisítást, a fotók manipulálását, a hírek generálását a celeb világ életben tartása, a nézői érdeklődés folyamatos fenntartása miatt. Hiszen ezeknek a szereplőknek a hír forintokban mérhető érték, és nagyon jól tudják, hogy amíg a figyelem középpontjában vannak, addig van esélyük jó szerződésekre. Néha eljátszanak nekünk egy-egy mű-felháborodást, de vélhetően ez is az előre egyeztetett koreográfia része.

Az egyén felelőssége

A hétköznapi életben a felelősség a média fogyasztón is áll. Egy nyitott világban, a felgyorsult kommunikációban fontos lenne mindenkit megtanítani a média okos befogadására, a hírek felelős kezelésére, a szelekció fontosságára és a megfelelő védekezésre a befolyásoló, megtévesztő hírek, hirdetések ellen. Az egyik leghatásosabb védelmi eszköz az utánajárás. Persze tudjuk, ez időigényes …
Míg az írásunk elején említett megtévesztő „marslakó-invázió” Amerikában a káoszon kívül egyéb komoly problémát nem okozott, egy hasonló “vicc” 1949-ben Ecuadorban tragikus következményekkel járt. A feldühödött hallgatók felgyújtották a rádió épületét, és hatan életüket vesztették.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás kapcsán épp ennek a fordítottja zajlott: nem a fikciót hitték valóságnak, hanem a valóságot félrevezető rémhírnek, sőt egy új katasztrófafilm előzetesének. Tévedtek.

Tény, hogy megingott a hírekbe vetett bizalom, hisz egyre többen dolgoznak azok manipulálásán. Van, aki számára ez egyszerűen csak poén, mások nagyon tudatosan, akár felkérésre generálnak valótlan híreket. És nem lehet tudni, ki lesz a legközelebbi célpont.

About the author:

Leave a comment

tizennyolc − 14 =

Back to Top