Javíts az önbizalmadon!

981-300x259

Javíts az önbizalmadon!

Nincs hozzászólás a(z) Javíts az önbizalmadon! bejegyzéshez

 Az önbizalomhiány könnyen felismerhető, és az emberek többségénél jelenlévő tulajdonság, még akkor is, ha megpróbáljuk titkolni, esetleg ellensúlyozni azt. Az önbizalomhiány azt jelenti, hogy nem fogadod el és kevesebbre becsülöd önmagadat másoknál, értéktelen és szeretetre méltatlan embernek tartod magadat.

A mindennapi életben számos olyan megnyilvánulással találkozhatunk, ami elárulja, hogy mi vagy társunk gyengén állunk önbizalom terén. Önbizalomhiányról árulkodó 10 hétköznapi tünet:

1. Árulkodó testbeszéd
Az önbizalomhiányos ember kézfogása gyenge, keze nemritkán hideg és nyirkos is. Testtartása görnyedt vagy túl feszes, merev. Beszélgetés közben kerüli a partnere tekintetét, lefelé vagy oldalra néz. Mozdulatai nyugtalanságról, idegességről árulkodnak: tördeli a kezét, matat, játszik a tárgyakkal, vagy folyton ruháját, haját igazgatja, hogy feszültségét levezesse.

2. Bókok, dicséret visszautasítása
Aki nem hiszi magáról, hogy lehetnek pozitív tulajdonságai, az feszengve, kételkedve fogadja a dicséretet. Egyszerűen nem érti, hogy a másik miről beszél, és úgy találja, hogy a másik vagy nagyon udvarias, vagy félreismeri őt, vagy hízeleg, mert akar valamit.

3. Tüske- böki vagy csigaház
A negatív önértékelésű ember bár nehezen fogadja a bókokat, a kritika viszont annál érzékenyebben érinti. Vérmérsékletététől függően vagy sértődötten dühbe gurul, és szúrós lesz, mint egy sündisznó, vagy megbántottan, megszégyenülten visszavonul. Az elhangzott bírálatot, kritikát készpénznek, megfellebbezhetetlen ténynek veszi, és meg sem fordul a fejében, hogy meggyőződjön arról, hogy van-e igazságalapja, jogos-e.

4. Örökös mentegetőzés
„Bocsánat”, „lehet, hogy rosszul tudom”, „valószínű, hogy nincs igazam, de…” –gyakran hallhajuk ezeket a mondatokat. Aki nem bízik önmagában, az a legkisebb tévedésért vagy az illemszabályok megszegése miatt is elnézést kér. Előfordul, hogy még nem is követett el semmit, de már előre mentegetőzik – ezzel próbálja leszerelni az esetleges kritikát.

5. Folytonos bűntudat
Egészséges embernél természetes folyamat, hogy lelkiismeret furdalást érez, ha úgy találja helytelenül cselekedett. Az önbizalomhiánnyal küzdő ember, azonban nem áll itt meg. „Emocionálisan okoskodik”, mint egy kisgyerek, vagyis: „ha rosszat tettem, akkor rossz / gonosz / hitvány / alávaló vagyok”.

6. Félénkség, örökös félelem
Aki alábecsüli magát, az egyre több félelmet fejleszt ki magában, míg félelmei egyre jobban eluralkodnak rajta és megbénítják. Úgy véli, hogy képtelen megbirkózni az adott helyzettel, a nehézségekkel, és mert meg sem próbálja, egyre erősebbé válik az a meggyőződése, hogy ő gyenge, ügyetlen, alkalmatlan.

7. Félelem a megmérettetéstől, a kudarctól
Akinek hiányzik az önbizalma, az messziről kerüli a kihívásokat, a versenyhelyzeteket, mert „úgy sem fog sikerülni”, fél, hogy alulmarad, megszégyenül, mások kinevetik.

8. Félelem a visszautasítástól
Aki fél a visszautasítástól, az eleve bele sem vág dolgokba, vagy az utolsó pillanatban visszariad. Aki alábecsüli önmagát, az úgy könyveli el az elutasítást, mint saját értéktelenségéről, kiállított bizonyítványt. Eszébe sem jut, hogy az elutasításnak az is lehet az oka, mert a másiknak egyszerűen nincs ideje, kedve az adott dologhoz, vagy nem áll módjában teljesíteni a kérést.

9. Függőség, túlzott féltékenység a kapcsolatban
Az önbizalomhiánnyal küzdő ember egyedül önállótlannak, elveszettnek érzi magát, így gyakran a másik embernél (szülő, szerelem, barát) keresi a védelmet, a biztonságot. Ehhez az emberhez aztán túlzottan is ragaszkodik, mert úgy érzi, hogy képtelen lenne nélküle élni. Mindent megtesz azért, hogy a másik el ne hagyja: megpróbálja nélkülözhetetlenné tenni magát, vagy a gyámoltalan gyermek szerepébe bújva vívja ki a folyamatos odafigyelést, törődést magának. Ha azt tapasztalja, hogy társa egy kicsit is eltávolodik, kevesebbet foglalkozik vele, vagy másvalakit tüntet ki a figyelmével, rögtön pánikba esik.

10. Hibahajszolás
Az önbizalomhiánytól szenvedő ember gyakran azzal igyekszik saját bizonytalanságáról és nyugtalanító érzéseiről elterelni a figyelmét, hogy másokon köszörüli a nyelvét, örökösen kritizál és keresi a hibát (és a szálkát) másokban, illetve teljesítményeiket, eredményeiket kisebbíteni, bagatellizálni próbálja („Hát ez nem nagy kunszt! Ezt mindenki tudja!”)

Az első lépés az önbizalomért
Amennyiben a fenti tünetek közül 3-nál többet tapasztalsz magadon, úgy itt az ideje, hogy elkezdd „gatyába rázni” önmagadat és az önbizalmadat! Az első lépés, amit megtehetsz, hogy leállsz! Nem minősíted, és nem utasítod helyre magadat minden apró vétségért, és nem hasonlíthatod magad mindig máshoz! Nem kell, hogy rögtön szeresd önmagad, elég, ha nem utálod magad. Ha megpróbálod legalább elfogadni magadat, már hatalmas lépést tettél önmagadért.

About the author:

Leave a comment

tizenhárom − 8 =

Back to Top