Jó gyakorlatok Norvégiában

Jó gyakorlatok Norvégiában

Nincs hozzászólás a(z) Jó gyakorlatok Norvégiában bejegyzéshez

A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) évek óta sikeresen együttműködik norvég testvérszervezetével, a Norvég Helyi és Regionális Szövetséggel (KS). Közös pályázatuk „A harmadik oldali erőszak megelőzése helyi szinten” címmel pályázati támogatásban részesült, így 20 fős magyar delegáció utazhatott a norvég fővárosba.

242A hazai köznyelvbe még nem vonult be a „harmadik oldali erőszak” kifejezés. Erről és az út tapasztalatairól számolt be Seres Mária, Mátraverebély polgármestere.
A közalkalmazottak és köztisztviselők munkájuk során sajnos találkoznak az ügyfelek részéről agresszív viselkedéssel. Ezekre a helyzetekre irányította rá a figyelmet a program – hogyan lehet ezt megelőzni, illetve ha kialakult a helyzet, hogyan lehet a leghatékonyabban kezelni.
Norvégia és Magyarország között elég nagy a különbség, vélhetően e téren is előttünk járnak.
Mint azt a norvég előadóinktól megtudtuk, ott is jelen van az erőszak a közintézményekben és a közhivatalokban. Viszont az ő dolgozóik erre fel vannak készítve. És nem csak a fizikai erőszakra! Már a verbális agresszió szintjén is vannak eszközeik, sőt a testbeszéd jeleiből következtetni tudnak arra, hogy milyen habitusú ügyféllel van dolguk. Nagyon komolyan veszik ezt a kérdést, mert az erőszakoskodók száma emelkedik. Emiatt sok a pályaelhagyó is. Persze könnyű otthagyni a munkahelyet egy olyan országban, ahol a munkanélküliség 2% alatt van.
– Mi az, ami alapvető különbség a két ország önkormányzati rendszerében?
Szimpatikus volt, hogy a norvég önkormányzatok erős szövetséget alkotnak. „One strong voice” – vagyis egy erős hang – ez az elvük, és a kormányzat komolyan is veszi őket, rendszeres időközönként egyeztet velük, és lényegében minden önkormányzatokat érintő ügyben kikérik a véleményüket. Magyarországon 8 önkormányzati szövetség van, amelyek időnként egymással is nehezen találják a közös hangot. Így nehezen tud megvalósulni a hatékony érdekképviselet.
Kiemelném még azt a különbséget, hogy a választott településvezető, vagyis a polgármester egyáltalán nem vesz részt a hivatal munkájában. Nem ez a feladata, hiszen az ügyek intézésére ott vannak a szakemberek.

Norvég modell

Abban is tanulhatunk a norvégoktól, ahogyan a vélemény-különbségeket kezelik. A harmincas években még sztrájkok, kaotikus állapotok, erőszak jellemezte az országot. Aztán elkezdtek építeni egy okosabb rendszert. Jó célokat, mindenki számára elfogadható értékeket kerestek, és egyeztetések sora indult el – pl. a munkaadók, a munkavállalók és a kormányzat között. És ezek nem látszólagos egyeztetések voltak! Amíg nem jutottak el addig a pontig, hogy minden érintett elégedett legyen, addig nem álltak fel a tárgyalóasztaltól. Arra törekedtek, hogy ne győztesek és vesztesek legyenek egy-egy diskurzusban, hanem megállapodásra törekvő felek.  Hiszen a cél az, hogy mindenki jól érezze magát az országban. Ez nem ment egyik napról a másikra. Hosszú tanulási folyamat volt, de az eredmények magukért beszélnek. Norvégia nagyon sok mindenben modellértékű, követendő példa lett.
– És valóban jól érzik magukat a bőrükben a norvég emberek?
Hideg ország Norvégia, de az emberek kedvesek, segítőkészek és sokat mosolyognak. Európai összehasonlításban nézve nagyon magasak a fizetések, és a legalacsonyabb és legmagasabb bérek között sem olyan nagy a különbség, mint például nálunk. Nem ragaszkodnak görcsösen a munkahelyükhöz – ha nem érzik jól magukat, könnyen váltanak, hiszen van kínálat bőven. Aki mégsem talál munkát, azt a munkanélküli időszakban igen magas ellátás illeti meg. Különösen odafigyelnek a pályakezdők elhelyezkedésére, mert a fiatalok munkanélkülisége több szempontból is káros a társadalomra. De vallják azt is, hogy az a jó, ha valaki minél tovább képes dolgozni. Norvégiában kiugróan magas az átlagos élettartam, több mint 80 év. Tény, hogy nagyon egészségesen étkeznek és sokat sportolnak. De nagyon lényeges tényező a „fontosság” érzése is. A rugalmas nyugdíjazási rendszer lehetővé teszi, hogy ki-ki addig dolgozzon, amíg az jólesik neki.
– Oslo a kontinens legtisztább levegőjű városa. Ez az emberek környezettudatosságának köszönhető?
Oslo népessége más fővárosokkal összehasonlítva nem nagy. Viszont nagy a területe, amelynek kétharmadát védett erdők, dombok és tavak teszik ki. A norvég családok többségének nincs autója, mert a tömegközlekedés olyan színvonalú, hogy értelmetlen saját járművel közlekedni. Egyre népszerűbbek a kis elektromos autók –  ezeket a közterületeken bárki szabadon feltöltheti egy jelképes összegért megvásárolható „bérlettel”.
– Lesz e folytatása a programnak?
A projekt első lépcsőjén vagyunk túl, és várjuk a folytatást. Nagyon bízunk abban is, hogy a kinti tapasztalatok átültethetők a hazai gyakorlatba. Mivel a TÖOSZ vezetőin és az önkormányzati munkatársakon kívül a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezető munkatársai, továbbá a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete vezetői és szakemberei is jelen voltak, van esély, hogy egy háromoldalú egyeztetés-sorozat elindulhasson.
Egy olyan párbeszéd, ahol a felek nem legyűrni akarják egymást, hanem álláspontjaikat közelítve a mindenki számára legelfogadhatóbb megoldást keresik. Arra, hogy ez milyen eredményesen működtethet egy országot, Norvégia remek példa.

About the author:

Leave a comment

egy × kettő =

Back to Top