Szabad (?) választások, 2014 Magyarország

valasztas

Szabad (?) választások, 2014 Magyarország

Nincs hozzászólás a(z) Szabad (?) választások, 2014 Magyarország bejegyzéshez

 Eljött hát! A hetedik „szabad” választás. Közel 150 párt, 2300 egyéni jelölt keresi a választók kegyeit. A fásult választókét. Akiknek mindenből elegük van. A gazdasági kiszolgáltatottságból. A pénzügyi szorításból. Legfőképpen a politikából. A politikusokból. A be nem tartott ígéretekből. A hatalommániások ámokfutásából. A pénzügyi, gaz­dasági bűnözéssel szövetkező politikai „elit” felelőtlenségéből. Egyáltalán, a távlattalan jövőből.

A feltételeket, intézkedéseket, szabályokat, törvényeket a fennálló, nem korlátozható, kétharmados többséget birtokló országgyűlés diktálja a kormányfő „sugalmazásainak” megfelelően. Természetesen úgy, hogy az nekik kedvezzen. Okosan, minden lehetőségre felkészülve. Minden apró részletet ördögien kidolgozva. Úgy, hogy a politikai ellenfelek – ellenségnek kikiáltott máshitűek – labdába se rúghassanak. Nem hogy mérkőzést nyerjenek!

1. A választást a kampány rövidségére hivatkozva 2014 április elejére tűzte ki – a Párt volt tagja – a köztársasági elnök, hogy „az minél rövidebb időszakban zavarja meg a választópolgárok békés életét”. Ezzel a támogató aláírások gyűjtése a többnyire kedvezőtlen időjárású február végi időszakra esett, mely az új, kis szavazóbázisú pártok indulási esélyeit csökkentette.

2. A fenti „rövid” kampányidőszak valójában már közel 4 éve tart a kormánypártok jóvoltából. Nemzeti konzultációval, azaz álságos „közvélemény-kutatással” kerestek meg, zavartak több alkalommal 8 millió választópolgárt („csekély” 800 millió forint költséggel esetenként), hogy válaszokat sugalló kérdésekre feleljenek olyan témákban, melyekben többnyire már régen döntöttek az Országgyűlésben. Ugyanakkor tudományosan bizonyított tény (Gallup-módszer), hogy a közvélemény szinte tökéletesen felmérhető mindössze 2500-3000, reprezentatív minta alapján válogatott személy megkérdezésével (és csupán néhány millió forintos költséggel).

3. A fenti „közvélemény-kutatásokon” kívül az elmúlt években 70 milliárd (!) forintot költöttek kormánypropagandára mindannyiunk adóiból, saját eredményességüket bizonyítandó.

4. Előzetes regisztrációhoz kívánták kötni a szavazáson való részvételt, kizárva így azoknak a bizonytalanoknak több milliós tömegét, akik – nem tudván, hogy a sok rossz közül kit is válasszanak – csak az utolsó napokban, órákban döntik el, hogy szavazzanak-e egyáltalán, és hogy kire. Szerencsére ezt a „sportszerűtlen” kísérletet az Alkotmánybíróság határozata meghiúsította.

5. Az elektronikus közmédiát (rádió, televízió) kisajátították, vezetőségeikbe saját „elvtársai­kat” ültették, és a kormányzati tömegmanipuláció eszközévé változtatták.  Goebbelsi, fasiszta módszerek alkalmazásával szisztematikusan folyik a polgárok agymosása, csupa jó hírek a kormányról, a miniszterelnökről, a kormányzó pártokról, az elért „eredményekről”, a még fényesebb jövőről, és rossz hírek az ellenzékről, ellenfelekről, mindez napi 20–24 órában.

6. Az esélyegyenlőség(!) érdekében megtiltották, hogy az elektronikus média politikai reklámokat közvetíthessen, míg a közmédiában nem biztosítanak ugyanehhez egyenlő feltételeket a politikai szereplőknek.

7. Szavazati jogot biztosítottak olyan kettős állampolgárságú magyaroknak, akik adóikkal nem járulnak hozzá az ország költségvetéséhez. Részükre lehetővé tették a levélben történő szavazást.

8. Az ország gazdasági, társa­dalmi viszonyaival elégedetlen, külföldön lakó és dolgozó – gazdasági, politikai menekült – választópolgárokat az itthoni 600–1500 fős választási körletekkel szemben 50.000–200.000 fős (!) szavazókörletekbe osztották (Németország, Nagy-Britannia), számukra kizárólagosan a külképviseleteken való szavazást lehetővé téve. Ezzel százezrektől olyan idő- és pénzáldozatot követelnek meg, szavazási lehetőségeiket oly mértékben csökkentik, ami egy demokratikus, esélyegyenlőségre alapozott választási rendszerben elfogadhatatlan.

9. Környezetvédelmi okokra hi­vatkozva a fővárosban politikai plakát-elhelyezési tilalmat léptettek életbe a közterületek bizonyos részein (hidak, aluljárok, fák), mely tilalom nem vonatkozik a „kormánytájékoztatónak” nevezett hirdetésekre.

10. Az óriásplakátok kormány-hű tulajdonoskörének segítségével lehetetlenné tették a kormányerőkön kívüli politikai szereplők látványos megjelenését a közterületeken.

11. A világítóoszlopokon régebben alkalmazható hirdetőtáblák elhelyezésének lehetőségét – mely nem kormány-hű tulajdonosok kezében volt – megszüntették.

12. A tömegközlekedési eszközökön levő reklámfelületek szintén kormány-hű tulajdonosok kezében vannak, így ott mások esélytelenül kísérletezhetnek kampányhirdetmények elhelyezésével.

13. Képtelen alakú és leírású választási körzeteket hoztak létre, az általuk törvényellenesen nyilvántartott „baráti” és „ellenséges” szavazóbázis alapján.

14. Az elmúlt 24 évben – kormányon vagy ellenzékben – ők jut­tattak a létminimum környékére, vagy az alá közel 4 millió állampolgárt, akik minden hitüket elveszítették a dolgok megváltoztathatóságát illetően.

15. A társasházi közös képviselőket állami hivatalnokká „léptették elő”, kötelezve őket arra, hogy a „mindenható” rezsicsökkentés áldásos eredményeit kötelezően kifüggesszék a társasházak hirdetőtábláin.

16. Egy ál-civil szervezetet (Civil Összefogás) hoztak létre, mely a civilség máza alatt a kormánypropaganda leghűségesebb támogatójaként jelent meg a színen felvonulásokkal (Béke-menet) és óriásplakátok kihelyezésével, milliárdos adományozók és adományok jóvoltából.

17. A rezsicsökkentés szajkózása mellett nem jutott már arra energiájuk, hogy közöljék azt, hogy rezsicsökkentés ellenére a reálbérek az elmúlt 4 évben csökkentek.

18. Manipulatív aláírásgyűjtést folytattak a választási aláírásgyűjtés alatt (rezsicsökkentés támogatása személyi szám nélküli adatlapon), valamint félretájékoztatták a szavazópolgárokat – szigorúan szóban – hogy csak egyetlen választási támogatás adható személyenként.

19. A választási törvényt annak javaslatként történő beadása után több mint 200 helyen módosították, melynek legalább négyötöde kizárólag a kormányon lévő pártok érdekeit szolgálta.

Mit lehet a fentiekre mondani? Ez minden? Vagy van még más is?
Igen, van! Számos dolog még, de ebből egy nagyon fontosat! Az egyfordulós választási rendszer körzetenként átlag 18 induló jelölttel számolva az alábbi legszélsőségesebb matematikai lehetőséget rejti magában. Egy jelölt a szavazatok mindössze 5,8%-ával nyerhet egy választási körzetben, míg a többiek mindannyian csupán 5,7%-ot érnek el. Ez kereken kiadja a 100%-ot, ami azt jelenti, hogy 94,2% NEM A NYERTEST AKARTA! Mindez elég lehet egy újabb kétharmados többséghez.

ÉLJEN A KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA!

About the author:

Leave a comment

6 + kilenc =

Back to Top