Biológiai csoda egy vérszívóval: hirudoterápia

600-féle pióca létezik a földön, ebből 15 alfajt használnak gyógyításra. Európában az orvosi piócának 2 fajtája ismert. A délebbre élő magyar pióca (Hirudo officinalis) barnásvörös hátán 6 sárga vagy rozsdabarna hosszanti csík található. Az olívazöld hátú német pióca (Hirudo medicinalis) viszont északabbra honos. A pióca megfelelő körülmények között, akár 20 évig is elélhet. Orvosi célokra viszont csak 3-5 éves koráig alkalmas igazán.

Mikor használják?

A természetgyógyászat általában magas vérnyomás, fülzúgás, trombózis, visszértágulat, vénagyulladás és aranyér, ízületi bántalmak, akut köszvényes roham és akut glaukóma kezelésére használja. Alkalmas még fül-, orr-, gége betegségek, urológiai és nőgyógyászati problémák, az endokrin rendszer betegségeinek gyógyítására. Az orvostudomány a plasztikai sebészetben az ujjak, fülek vagy bőr operációja utáni sebgyógyulásra tartja alkalmasnak, a kozmetikában fiatalításra, regenerálásra használják.

A piócák ott tapadnak meg a betegen, ahol érzékelik a vért, vagy az izzadságot. Majd miután finoman befúrják magukat a bőr alá, akár egy óráig is eltart, mire megszívják magukat vérrel és telítődnek. Mialatt a piócák a beteg vérét szívják, nyálukkal a sebbe fájdalomcsökkentő hatóanyagokat juttatnak be. A legismertebb hatóanyag a hirudin, mely véralvadásgátló és javítja a keringést.

Jelenleg a piócanyálból tíz hatóanyagot ismer el a gyógyászat, de a beazonosítottnál jóval több, akár száz hatóanyagot is tartalmazhat.

Régen a természetes vizekben élő piócát is használták gyógyításra, mára ez a környezet szennyezettsége miatt akár életveszélyes is lehet. Manapság már csak steril környezetben tenyésztett piócákat alkalmaznak gyógyító célokra.

A pióca tenyésztése

A világon sok országban találhatók piócagyárak, pl: Németországban 3, Romániában 3 steril piócákat tenyésztő üzem működik, ahol akváriumokban és 10 literes üvegtartályokban tenyésztik és nevelik az orvosi piócákat. Ellenőrzött marha- és csirkevérrel etetik őket.

Oroszországban a Nemzetközi Orvosi Pióca Központ évente hárommillió piócát tenyészt. A világ legnagyobb piócatenyésztő központját 1937-ben alapították. A Moszkvától néhány kilométerre, délkeletre fekvő Ugyelnaja, egy egyszerű faházakból álló falu ad otthont a központnak, amely egyre népszerűbb a tudósok körében. A Szovjetunióban a gyógyszertárakban akkor is megmaradtak a piócák, amikor a nyugati orvoslás felhagyott a használatukkal a 20. század antibiotikum-forradalmának közepette.

Az elmúlt években kutatókon kívül nyugati kormányok, sőt még hollywoodi sztárok is helyeselni kezdték a piócák alkalmazását annak ellenére, hogy az állatok évtizedekre háttérbe szorultak, és középkori emlékként tartották őket számon. A The American Journal of Nursing idén arról számolt be, hogy a pióca kezelés reneszánszát éli, és elsősorban a plasztikai és rekonstruktív sebészet betegeit segíti. Hasznos lehet továbbá egyes vér- és szöveti betegségek kezelésében is. Az USA kormánya 2004-ben hagyta jóvá a piócák orvosi eszközként való alkalmazását.

Harapó- és szívószervként a piócán 3 állkapocs szolgál, amelyek éles fogakkal vannak ellátva. Harapás után egy háromágú csillag formájú sebet hagy hátra, amely megmaradhat hegként. Közel 300 foga van. A fején 5 pár szem található.

Történeti visszatekintés

A piócaterápiát szinte minden kultúrában évezredek óta használták (Babilon, Kína, az ókori Görögország, ájurvédikus orvoslás stb.) a legkülönbözőbb panaszok kezelésére. A terápia első írásos említése mintegy 3500 éves, sok helyen a legfontosabb gyógymódok közé tartozott.

A piócás kezelés már az ókori Egyiptomban ismert volt. Fejfájás, fülfertőzések és visszérproblémák esetén alkalmazták.

Ázsiában már 3000 évvel ezelőtt is gyógyítottak orvosi piócákkal.

Az ókori India orvosi könyvekben való ábrázolásai a piócaterápiának már az időszámításunk előtt 500 évvel történő alkalmazásáról tanúskodnak. 300 évvel később Európában a görögök írták le a vérszívó medicinát, és ez így ment ez tovább a középkoron keresztül az újkorig.

A Talmudban, a zsidók törvénykönyvében megmaradt a leírás, hogy hogyan kell használni a piócát betegek gyógyításánál.

A görög orvos Galénosz (Kr. u. 129 – Kr. u. 201), Marcusz Aurelius császár udvari orvosa, az egyik munkáját szentelte a betegségek gyógyításának a piócák segítségével.

Jurij Dolgorukij fejedelem (1095-1157), Moszkva alapítója, kikiáltatta a piócákat az első fejedelmi gyógyszerévé.

Marchioni de Kappo Stephanie Firenze hercege 1350-ben használta a piócát, mint pestis elleni megelőzés végett, a későbbiekben ezt írta: ha egy évvel ezelőtt kezdtük volna el használni a piócákat a pestis ellen, akkor megőriztük volna 96 ezer embernek az életét.

Az 1700-as évek közepe táján egy francia orvos, Francois Joseph Broussais – aki Napóleon seregében is dolgozott sebészként – tette igazán népszerűvé a hirudoterápiát. Olyan nagyon hitt a piócák gyógyító erejében, hogy egyszer csak elfogytak Franciaország vadon élő nadályai, és kénytelenek voltak importálni a szorgos vérszívókat többek között Magyarországról is.

1812-ben a borogyinói csata után francia orvos Reynaud a piócák segítségével a fagyási sérüléseket kezelte a katonáknál. Napóleon császár a katonái gyógyítására egy év alatt Magyarországon 6 millió piócát vásárolt fel. És ezt a listát lehetne bármeddig folytatni.

A 19. sz. közepén Európában a fokozott gyűjtés az orvosi piócát egyenesen a kihalás szélére sodorta. 1884-ben tudományos megalapozottságot nyert a terápia, amikor John Haycraft, a Birminghami Egyetem fiziológiaprofesszora a pióca nyálából véralvadásgátló anyagot mutatott ki. Az anyagot – egy kisméretű, mindössze 65 aminosavból álló proteint – később hirudinnak nevezték el. A hirudin lényegében a véralvadási folyamatban részt vevő egyik kulcsmolekulát, a trombint gátló anyagnak tekinthető.

Valamikor Magyarország pióca nagyhatalom volt, 20 000 000 piócát exportálta Európa és a földközi tenger menti országokba évente. Mohával bélelt kosárban, szekérrel szállították Európa különböző országaiba.

Napjainkban nehéz pontosan helyreállítani a történelmi kronológiát és elismerni az egyik vagy másik ország elsőbbségét a hirudoterápia területén. De nem is ez a lényeg. A fő az, hogy a piócák évszázadokon keresztül a leműködőképesebb, legveszélytelenebb és leghatásosabb gyógyszert jelentették sok betegség kezelésénél.

Hazánkban 1961-ig még lehetett kapni orvosi piócát a gyógyszertárakban.

Alkalmazzák a környező országokban: Ausztria, Szlovákia, Románia, Ukrajna, Oroszország. Lengyelországban munkanélkülieknek az állam finanszírozza a tanfolyamot.

A 20. század természetgyógyászatának képviselői élesztették újra a módszert, manapság a plasztikai és baleseti sebészet is használja a hasznos vérszívókat.

Fontos!!!: Csak “steril piócagyárban tenyésztett” Orvosi piócákat szabad gyógyászati célra alkalmazni.