Bemerevedve várunk… Mire is?

merthogy rá kellett jönnöm, nyújtások és hajlítások ellentétes dinamikájában mozgunk nemcsak a spirituális, de a fizikai síkon is, szűkületeket tágítunk a térdhajlatban, a csípőben, a vállban, a nyakban, ne félj, engedd csak lazán el, jön folyamatosan a kérés, nekem meg ez nagyon nem megy, görcsösen kapaszkodom a megszokott íveimbe és dőlésszögeimbe, minden változtatást utálok, annyira képtelennek érzem rá magam, izomlázam van, jelentem nagyhangon teátrálisan be, az nagyon jó, jön a kiábrándító válasz, belenyúltunk az eddigi felállásokba és a rendszered most tiltakozik, de tudd, hogy az irány az jó, mert fittebb leszel, akkor is, ha most még minden egyes sejted tiltakozik, de hidd el, a végén mint új korodban, olyan leszel, csak kérlek, hogy ne félj, hogy érezd, mindez érted történik

ámulva figyelem a csaj szövegét, neked társadalomtudósnak kellett volna menned, mondom, annyira erről szól most a világban is minden, ott is az egyensúlytalan állapotok kiigazítása zajlik, miközben paradox módon pont az ellenkezője látszik, mindez az egyes testrészek, szóval az egyes emberek korrekciójának kíséretében, szóval mintha annyi emberi működésbeli torzulás, öldöklő harc és háborúskodás után egy eredeti, de még csak az emberi szívekben rejtetten meghúzódó békés állapot rekonstrukciója indult volna el, a lassan nyolcmilliárd részre szakadt eredeti ember helyreállítása, az emberi egység tudatának az egyre intenzívebb ébredése, akkor is, ha a többség persze messze nincs még ennek a közelében sem, a folyamat mégis elképesztően gyors, kemény, emberileg nehezen feldolgozható, valahol akkor is csodálatos mindezt látni és benne lenni, mondom,

és akkor ezen a ponton hirtelen mindketten elhallgattunk és a szobára gyógyító csend telepedett  Forrás