“A legnagyobb érték” – Révész Sándor

Révész Sándor: – Nem akartam soha mások életét másolni, viszont nyitott vagyok a világra, a természetre, a filozófiára, sok-sok minden egyébre – és folyamatosan magamévá teszem mindazt, amit építőnek érzek.

– Zenészként részem volt feledhetetlen sikerekben, de váltani akartam: körbehajóztam a világot – a világ pedig megmutatta magát. Az utazás egy gyönyörű emlék maradt, és az előzmények feldolgozása csöndes, békés miliőt kívánt. És éppen akkor – nem véletlenül! – olyan barátokat ismertem meg, akik bemutatták nekem azt az életformát amit budapesti születésű révén az idáig nem ismerhettem. Elhívtak magukhoz. Egy hatalmas fa tövében leültem, az akusztikus gitáromat a kezembe vettem, és az volt a döntő pillanat, amikor a megpendített akkordra a csönd válaszolt… Budapesten mindig a villamos csörgés, meg a szomszédok zaja. Akkoriban elementáris igényem volt erre a nyugalmas csöndre. Kerestem hát egy házat és odaköltöztem. Életem legboldogabb időszaka volt. 20 évig volt meg a tanyám – ebből tizenötöt folyamatosan ott töltöttem.

– A fővárosi egzisztenciámat soha nem adtam fel. Most már itt is meg tudok pihenni. Elhoztam magammal azt a csodálatos lelki élményt, amit a tanyavilágban megéltem. Éveken át részesültem az erdők csöndjéből és békéjéből – és ez már örökre velem marad és bárhol megélhető. Vállalom akár azt is, hogy a város sűrűjén át tudok menni úgy, mint egy kamikaze, és azt sem tudom, hol vagyok – mert belül Rend van.

Leginkább gyalog járok – mert ezt is megszoktam a tanyán. Kerülöm a tömeget, a forgalmas helyeket, igyekszem a kis utcákba „besiklani”.

– Őszintén megmondom, hogy nem rajongok Budapestért, mert nagyon piszkos és rettenetes forgalom van, de tudok itt élni, tudok vele élni. Autóba csak a legritkább esetben ülök. Idegőrlő. Nem is tudom, hogy tudja ezt elviselni az, aki minden nap megszenvedi. Ebben valami félelmetesen nagy reformot kellene csinálni – de fogalmam sincs, hogy hogyan. Azt szomorúan tapasztalom, hogy nagyon elkényelmesedtek az emberek. Mindenki autóval jár. Hamvas Béla azt mondta: Ez lenne az én forradalmam: mindenki menjen ki a napra!

– Sokat tanultam, sokat olvastam az elmúlt években, és a hétköznapokhoz ugyanúgy mint a munkámban kiapadhatatlan erőforrást jelentenek számomra Hamvas Béla, Szepes Mária, Weöres Sándor csodálatos gondolatai.

– Az az út, amit kinek-kinek végig kell járni, az az Övé – csak rá jellemző. Én sem akartam soha mások életét másolni, viszont nyitott vagyok a világra, a természetre, a filozófiára, sok-sok minden egyébre, és folyamatosan magamévá teszem mindazt, amit építőnek érzek. Remélem, hogy az én üzeneteim is célt érnek, eljutnak azokhoz, akiknek hasznára lehetnek.

Seres Mária

Révész Sándor 15 évet élt a csongrádi tanyavilágban.