Allelopátia, vagyis mit mi mellé

A kedvező és kedvezőtlen növényi társulások egymásra gyakorolt kémiai hatását szakmai nyelven allelopátiának nevezik. Lényege, hogy a különböző növények talajba kijuttatott anyagcseretermékei (pl. aminosavak, glükozidok, terpének, fenolok, alkaloidok) bizonyos növényekre pozitív, másokra közömbös és megint másokra negatív allelopatikus hatást fejtenek ki.

Ez alapján megfigyelhetjük, hogy egyes növénytársítások jól tűrik, védelmezik egymást, növekedésben serkentőleg hatnak a másik növényre, kiváló illatot, zamatot kölcsönözve a másiknak, és vannak olyan növénytársítások is amelyek egymásra gátló, sőt akár egymásra sorvasztó hatást gyakorolnak.
Hasznos növénytársítások a kártevők, kórokozók és gyomok csökkentett mértékű károsítására:
Több évtizedes megfigyelésen alapul, hogy egyes zöldségnövények nem a szagukkal, hanem a megjelenésükkel (forma, szín) vonzzák a kártevőket, tehát ha a zöldség- és dísznövényeket vegyesen ültetjük, akkor becsaphatjuk azokat a kártevőket, amelyek a főnövényt károsítják.
A tetvek túlzott elszaporodása ellen az érzékeny növényeink közé büdöskét (Tagetes), körömvirágot (Calendula), mákot (Papaver), sarkantyúkát (Tropaeolum) vagy háromszínű szulákot (Convulvus tricolor) ültessünk.
A rózsák közelébe ültetett levendula erős illata távol tartja a hangyákat és a levéltetveket.

A büdöske vonzza a lebegőlegyeket, amelyek a tetveket pusztítják. Ezzel kitűnő segítség a tetűinvázió visszaszorításában. A káposzta közé is ültethetünk egy-két sor büdöskét, ezzel be tudjuk csapni a káposztalepkét, a virágra fog szállni, nem a káposztalevélre. Jó eredményeket értek el a büdöske burgonya közé ültetésével is.