TÜKÖRÍRÁS

A Codex Trivulzianus (1487-1490) Leonardo legkorábbi ismert kéziratainak egyike. Sok oldala szójegyzékeket tartalmaz, jelezve az alkotó olasz nyelv és irodalom, valamint latin iránti érdeklődését. Más oldalak a milánói dómmal kapcsolatos építészeti rajzokat, valamint valós és képzeletbeli portrék különleges galériáját őrzik. A eredeti kötésben fennmaradt kézirat 55 lapot tartalmaz, néhányat „fejjel lefelé” kötöttek be. Ezek az oldalak is jól példázzák, hogy Leonardo szívesen alkalmazott tükörírást feljegyzéseinek készítésekor.

A tükörírás egyesek szerint a titkosírás kezdetleges formájaként is felfogható – a művész és feltaláló talán így akarta meggátolni riválisait abban, hogy ötleteit ellopják, illetve megakadályozni azt, hogy vitatható eszméiről tudomást szerezzen a katolikus egyház, amely hitbeli kérdésekben nem ismert tréfát…
Ennél egyszerűbb magyarázat, hogy balkezes lévén, Leonardo így vette elejét annak, hogy a tinta írás közben elmázolódjék a papíron.
Egyes agyi képalkotó vizsgálatok azt mutatják, hogy a bal- és jobbkezesek agyműködése eltérő: míg a jobbkezesek bizonyos feladatok ellátására sajátos agyi struktúrákat fejlesztenek ki, addig a balkezesek agyműködése ilyen módon sokkal kevéssé specilizál, ugyanakkor jóval rugalmasabb. Ezért pl. agyvérzést követően általában jóval gyorsabban regenerálódnak.