Illúziók nélkül

 Egy okos amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közelmúltban megbuktatott egy egész osztályt.

Miért? Mert az osztály kitartott amellett, hogy  az „Obama care” szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag,  sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és jól fogja érezni majd magát.

A professzor azt mondta:
– OK, próbáljuk ki a tervet, és majd meglátjuk, kinek lesz igaza.  Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó?
Az osztály beleegyezett.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott.  Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak. Viszont aki kevesebbet tanult az meg örült az osztályzatnak.
A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek. Ők is kevesebbet tanultak.  Így a második teszt eredménye csak elégséges lett.
A harmadik tesztre mindenki még kevesebbet tanult és mindenki a másikat okolta a korábbi alacsony eredmé­nye­kért. A teszt nem sikerült – mindenki megbukott.

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyanilyen elveken alapszik, és ezért bukásra volt ítélve.

Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.

Végezetül 5 nagyon tanulságos mondat:

1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.

2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.

3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.

5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a másik fele úgyis eltartja, és mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan, aki nem csinál semmit, ez intő jel, hogy a nemzet a bukás felé halad.