Gyógyszermaradványok a felszíni vizekben

Kevés olyan tény van a mai világban, amin ne lehetne vitatkozni. Az egyik a tiszta víz fontossága. A víz a földi élet alapvető és nélkülözhetetlen eleme, tisztaságának megőrzése pedig nemcsak érdekünk, hanem kötelességünk is. Pontosabban kötelességünk lenne. Mert sajnos akadnak döccenők ezen a területen is…

A gyógyszermaradványok útja a szennyvíztől a felszíni vizeken át az ivóvízig már a 90-es években foglalkoztatta a kutatókat. A felszíni vizek gyógyszermaradvány-tartalmáról először az Egyesült Államokban számoltak be 1970-ben, Európában 1985-ben Angliában jelent meg az első ilyen összefoglaló tanulmány.

A hazai áttörést a 2016-ban létrehozott Nemzeti Víztudományi Program jelentette. A program egyik kiemelt kutatása az ivóvízbázisokat veszélyeztető tényezők vizsgálata, ezen belül is a gyógyszermaradványok kérdésköre.

Mi van a vízben – és hogy kerül oda?
A különböző gyógyszermaradványok a szennyvíz közvetítésével kerülnek felszíni vizeinkbe. Érdekes összefüggés mutatkozik a települések méretei között: a háztartási és kozmetikai szerek, az antibiotikumrezisztens mikroorganizmusok és a gyógyszermaradványok elsődleges forrása a nagyvárosi szennyvíz, ahol jóval nagyobb méreteket ölt a szennyezőanyag-kibocsátás. A hormonháztartásunkat befolyásoló egyéb anyagoknak (például növényvédőszerek, nehézfémek) változatos a forrása.

Ezek mellett a kutatók szerint a legnagyobb problémát az illegális hulladéklerakók műanyaghulladékaiból kioldódó vagy éppen a rendeltetésszerűen használt ásványvizes palackokból kioldódó ftalátok jelentik. A műanyaghulladékok aprózódásakor keletkező mikro-műanyagok is felzárkóznak a sorba lassacskán.

Először 1977-ben mutattak ki hormonmaradványokat az élővizekben, az Egyesült Államok területén, később, 1985-ben számoltak be első alkalommal az ösztrogén és a progesztogén típusú vegyületek megjelenéséről. Hatásuk akár több generációval később is jelentkezhet. Tekintettel arra, hogy ezek a hormonok szabályozzák az emberi szervezetben a menstruációs ciklust, a terhességet, az embriófejlődést és részben az idegrendszer fejlődését, a vízi környezetbe kerülve az élőlények szaporodására és fejlődésére is hatnak.

Az okozott hatások látható következményei például a csökkenő egyed- és fajszám, egyes fajok lokális eltűnése az adott élettérből, az ivari fejlődés rendellenességei (pl. a hím egyedek arányának csökkenése), vagy az életképességet csökkentő vázszerkezeti módosulások növekedése. A halak esetében például megváltozott ivarszerveket, késleltetett ivarérést, alacsonyabb ikraszámot jegyeztek fel a tudósok. Egy gyakran használt antiepileptikum, a karbamazepin pedig a varangyos békák szaporodására van kimutatható hatással: az ivadékok mennyisége ugyan nem csökken, de nagyságuk igen.

Gyógyítás helyett gyilkos hatás
Az elfogyasztott gyógyszerek hatóanyagainak 10-40 százaléka, egyes esetekben akár több mint a fele változás nélkül halad át a szervezetünkön. Ezek az anyagok vagy a csatornahálózatba vagy közvetlenül a talajba kerülnek. Sokszor a lejárt szavatosságú gyógyszerek is a szemeteskukákban vagy a WC-be dobva végzik, a WC-be dobott gyógyszerek pedig meg sem állnak a szennyvíztisztítóig. Ugyanakkor számos kutatás eredménye szerint a napjainkban legáltalánosabban üzemelő, illetve újonnan átadott szennyvízkezelők a gyógyszerhatóanyagok jelentős részét nem képesek eltávolítani.

Mi a helyzet Magyarországon?
Magyarországon széles körben elterjedt a novamidazofen, az Algopyrin hatóanyaga, amelyből csak Budapesten évi 20 tonna kerül a vizekbe.

Jelentősek még a különféle fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők maradványai, valamint a fogamzásgátlókból származó női nemi hormonok. Ezek a gyógyszert szedő emberek vizeletén keresztül jutnak be a szennyvízbe, majd nem megfelelő és nem teljeskörű tisztítás miatt a tavakba, folyókba, felszín alatti vizekbe is – ugyanis a hormonok esetében az eltávolítási hatékonyság csupán 10–30% között mozog (hatóanyagtípustól függően).

A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Földrajztudományi Intézetének kutatásai arra is figyelmeztetnek, hogy a szennyvíztisztító létesítményekből a környezetünkbe kibocsátott, tisztított szennyvizek kisebb-nagyobb koncentrációban majdnem az összes olyan gyógyszer hatóanyagát tartalmazzák, amelyeket a szennyvízkezelőhöz tartozó közösség fogyaszt. A tisztított szennyvízzel ezek az élővizekbe, illetve a felszín alatti vizekbe is bekerülhetnek.

Borús kilátások és egy lehetőség a helyzet javítására
Az Európai Unió által finanszírozott Poseidon projekt már a 2000-es évek első felében figyelmeztetett bennünket arra, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a Föld lakosságának száma és átlagéletkora folyamatosan emelkedik, ami együtt jár a gyógyszerfogyasztás várható növekedésével is. Fontos tudnunk azt is, hogy a klímaváltozással együtt járó hőmérséklet-növekedés csökkenti a befogadóként szolgáló vízfolyások vízhozamát, ennek következtében felszíni vizeinkben pedig megemelkedik a gyógyszermaradványok koncentrációja.

Sokszor az ismeretek hiánya, a nem megfelelő tárolás, fogyasztás és hulladékgazdálkodás vezet a negatív folyamatok felerősödéséhez, ezért kiemelten fontos lenne, hogy egyéni szinten is odafigyeljünk erre a problémára.

Első lépésként érdemes tudnunk: 2005 óta Magyarországon egy nagyon jól koordinált, zárt rendszerben működik a lejárt szavatosságú gyógyszerek kezelése, ami azt jelenti, hogy ezeket a készítményeket le lehet adni a patikákban, illetve minden olyan helyen, ahol gyógyszereket forgalmaznak. És már ezzel is tettünk azért, hogy ne a vizekben végezzék…

Forrás