Hatalmas civil győzelem!

Volt az idei önkormányzati választásban valami nagyon meglepő: senki nem a civil társadalom hatalmas és fölényes választási győzelméről beszélt. Pedig országszerte a mandátumok háromnegyedét a függetlenek nyerték el a pártok ellenében, akik mindössze a maradék egynegyeden osztozkodhattak. Mégis róluk szólt minden a választás előtt, alatt, de még azt követően is!

A hatalom, vagyis a pártok sakkjátszmája

És ezzel nem arra akarnék utalni, hogy a közel 400 jelöltet állító Civil Mozgalomról egy szó sem esett az országos médiákban, holott az ötödik, immáron a parlamenten kívüli legnagyobb erővé nőtte ki magát. Sokkal inkább arra, hogy a kampány során az esélyegyenlőségről szó sem volt, hiszen a sajtó számára a milliárdos költségvetéssel és állami támogatással gazdálkodó parlamenti pártokon kívül nem létezett senki más. Azaz nem teljesen volt ez így, hiszen legnagyobb megdöbbenésünkre azt azért láthattuk, hogy egy párszemélyes és nulla eredményt produkáló, kétfarkú elnevezéssel illetett fantompártra micsoda médiafigyelem irányult. Sajnos az országos média semmit nem tett azért, hogy az állami támogatást élvezők és a parlamenten kívüli civil társadalom között kiegyensúlyozza az erőviszonyokat. Ennek ellenére mégis fölényes civil győzelem született.

A civilek a választási törvény módosításának köszönhetően a nagyobb városokban szerepeltek gyengén, illetve gyakorlatilag a közgyűlésekből is ki lettek rekesztve, így a pártok kontroll nélkül tehetik rá a kezüket a költségvetési pénzekre. Pedig a társadalom a pártharcok helyett inkább a békességre és tiszta közéletre vágyik – de a törvényi változtatások következtében a civilek elé már a jelölésnél is hatalmas akadályokat gördítenek.

Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért? – tisztán látszik, hogy a jövő a civileké, vagyis a miénk! Abban a pillanatban fordulni fog a kocka, amikor a társadalom nagyobbik része számára már nem csak az válik világossá, hogy a pártoktól nem várhatunk semmi jót, ezért nem megyünk el szavazni rájuk, hanem az is tudatosul, hogy ha nem megyünk szavazni, akkor azzal a pártok korlátlan egyeduralmát segítjük elő. Lásd azt az óriási politikai uralmat és médiafölényt, amit nap, mint nap tapasztalhatunk… És még valami szükséges ehhez: legyen, akire tudunk szavazni, aki a civil társadalmat képviseli.

A Civil Mozgalom története erről szól. Egy nagycsaládos asszony, aki mondhatni a semmiből jött és mindenféle pártsegítség nélkül, a civil kurázsi eszközével nem csak megmutatta a társadalom erejét, de ezt követően értelmes mederbe  is tudta terelni a civil összefogást. Mi más nevet is adhatott volna ennek a kezdeményezésnek, mint Civil Mozgalom.

Ez az a tömörülés, ahol csak a tettek beszélnek, ahol a jószándék, a tenni és változtatni akarás motivál mindenkit. Ide hiába jönnek a pénz és karrier után vágyó kalandorok és pozícióhajhászok, de a hátsószándékúak is hamar célt tévesztenek.

A Civil Mozgalom nem pénzzel, politikai trükközéssel, értelmetlen propagandával, de nem is a megosztottság ősi eszközével, hanem a példamutatás és az összefogás erejével kívánja elérni a társadalom döntő többségének szándékaival megegyező céljait. Abban a pillanatban, amikorra az elkeseredett és hitét vesztett tömeg öntudatára ébred, és mindkét nem bármely társadalmi rétegének valamennyi korosztálya számára egyértelművé és világossá válik, hogy az érdekeinek érvényesítését csakis tevőleges és egyértelmű akaratnyilvánítással tudja elérni: Véget ér a pártok állama!

Az egymással szembeállított és ellenségként összeugrasztott emberek pedig kezet nyújtva és egymással összefogva újra ráébredhetnek majd arra, hogy összefogással, közösen, a legnagyobb problémákon és katasztrófákon nem csak úrrá tudunk lenni, hanem azokat közösen megoldva, majd továbblépve elérhetjük a mindenki által régóta várt boldogulást és tisztességes életet, valamint a valóban fenntartható fejlődést.