A tanult tehetetlenség

Egy régi rossz tapasztalat drasztikus változást tud hozni a viselkedésben, és előítéletként nehezedik jövőbeli szituációkra is.

Martin E.P. Seligman (1942.) amerikai pszichológus elmélete a tanult tehetetlenség egy olyan közömbös vagy tehetetlen állapot, mely azért alakult ki, mert már csalódtunk, és rögzült az eredménytelenségünk, ezért feleslegnek érezzük a próbálkozást. Ezt a helyzetet jól szemlélteti a következő kutyákon végzett kísérlete:

Adott egy ketrec, ami középen ketté van osztva. Ha a ketrec bal felének padlójába enyhe elektromos áramot vezetnek, akkor a kutya hamar megtanulja, hogy át kell ugrani a jobb oldalra, ahol nincs baj a padlóval. Ha lámpa jelzi, hogy hamarosan érkezik az áram, akkor már a lámpajelzésre átugrik, ha többször tapasztalta.

Viszont, ha korábban egy olyan ketrecben élt, ahol az áram elől nem volt menekvés, az új helyzetben sem találja fel magát. Egy ugrással menekülhetne, de már nem is próbálkozik, csak tűri a fájdalmat. Vannak kutyák, melyek akkor sem tanulják meg az új ketrecben rejlő lehetőségeket, ha a kísérletvezető átemeli őket a biztonságos oldalra.

Élő patkányoknál is tesztelték ezt a viselkedést. Robotpatkányokkal elkezdték terrorizálni őket. A ketrecben elkezdi a robotpatkány hajkurászni megállás nélkül az élő patkányokat egészen a végkimerülésig. Aztán a stresszes patkányok egy részét újabb behatás alá helyezték. A robotpatkány innentől kezdve csak akkor ugrik, ha megmozdul az élő patkány. Ha nem mozdul az élő, akkor a robotpatkány is nyugton marad. Na, ezek az élő patkányok nagyon hamar megtanulták, hogy ne csináljanak többé semmit az életükben. Depresszióba estek, és hiába lett később akár eltávolítva a robot, és kinyitva a ketrecük ajtaja, nem akartak menekülni többé sehová. Azok a társaik, akiket csak megkergetett a robotpatkány, de a „ha megmozdulsz, neked esek” procedúrán nem mentek keresztül, egy idő múlva megnyugodtak és visszatértek a korábbi viselkedésmintáik.

A tanult tehetetlenség embereknél is kialakulhat befolyásolhatatlannak vélt események, stresszhelyzetek hatására. Az ilyen állapotra cselekvésképtelenség, csökkent kezdeményezőképesség, negatív jövőkép, visszahúzódás a jellemző.

A nehézségek láttán sokan leblokkolnak, és küzdelem nélkül feladják a harcot. Ez egy hibás reflex, egy blokk az agyunkban, ami azon alapul, hogy tévesen gondoljuk azt, hogy nincs kiút, vagy hogy nem tőlünk függ a probléma megoldása.

Hogyan lehet feloldani ezt a blokkot?
Először is ha felismerted, hogy ezzel a problémával küzdesz, az már fél siker, hiszen rájöttél, hogy a tehetetlenséged csupán illúzió.

Kezedbe kell venni a kontrollt és nem kívülről várni a megoldást!
Végig kell menni a lehetőségeiden újra, mert lehet, hogy többszöri próbálkozásra valami bejön.
Új lehetőségeket kell keresni, extrémebb megoldásokat, ami lehet, hogy nagyobb erőfeszítéssel jár, de gyorsan a megoldás felé lendít.
Növelned kell az önbecsülésedet kezdetben apró sikerekkel, később nagyobb kihívásokkal.
Vedd be az optimista-kapszulát, és rázd magad gatyába! – bármit is jelentsen ez.
A tétlenségnél bármilyen állapot jobb, még a kudarc is, mert akkor legalább elmondhatod, hogy tettél magadért valamit, csak nem sikerült.

A kitartás mindig meghozza a gyümölcsét!