Dél-Amerikába vezető ősi szálak – Móricz János
Dél-Amerikába vezető ősi szálak – Móricz János
Nincs hozzászólás a(z) Dél-Amerikába vezető ősi szálak – Móricz János bejegyzéshezMóricz Jánost Florencio de Basaldúa, egy baszk származású argentin földmérő, mérnök, író, autodidakta polihisztor teóriája indítja el ezen az úton – miszerint a baszk nép a vízözön előtti civilizációk és tudás egyik „örökös” népe. Szoros rokoni kapcsolatban álltak a magyar néppel, illetve azon őseinkkel, akik az ősi mezopotámia pillérét képezték, majd később a szkíta szövetség tagjaként, és Krisztus születésekor fennálló Pártus birodalom egyik népcsoportjaként meglehetősen meghatározó alakítói az emberi történelemnek, hitvilágnak.) Ezt a kort, kultúrát és népszövetséget manapság a művi sumer névvel illetik.
Móriczot szinte mellbevágta Basaldúa megdöbbentő teóriája, miszerint egyes mai európai népek, köztük a baszkok, a ma Újvilágnak nevezett kontinensről, Amerikából származhatnak. A spanyol és portugál (valamint később angol és francia) megszállás és gyarmatosítás előtt ezt a mesés földrészt AWYA YALA néven hívták az őslakosok. Nagy a szakirodalma annak, hogy Kolombuszék nem véletlenül vetődtek a mesés és kincsekkel teli földrészre, hanem az ún. Piri Reis térképpel a kezükben, hogy megkezdődhessen a totális kifosztási projekt, ami keretében mai értéken több, mint 5 billió USD aranyat raboltak és sok száz millió őslakost mészároltak le, a véres hittérítések mellett.
Móricz lázas kutatásba kezd. Kiderül, Basaldúa teóriája igen sok szempontból egyáltalán nem egyedülálló. Évszázados, sőt évezredes leletek, beszámolók utalnak arra, hogy az emberiság történelme esetleg nem egészen olyan, ahogy azt ma iskoláinkban tanítják.
„Életemet annak szenteltem, hogy az emberi történelem ősi misztériumainak a mélyére hatoljak, mert ahogy ma ismerjük, teljes mértékben meghamisított, és az emberi faj félrevezetésére szolgál. E misztériumok egyike a magyarság eredetének a megismerése, és ennek a keresése hozott engem Amerikába, mivel ezen a kontinensen próbáltam lokalizálni azokat a helyeket.
Sokat sikerült meglepő pontossággal beazonosítani, többek között az amerikai földalatti világ helyét és a létezését. A földalatti világ létezése a Föld nevű bolygón nem csak földrajzi valóság, hanem történeti, régészeti és mitológiai is. A földalatti világ ember által épített több ezer kilométernyi alagút- és barlangrendszerből áll, lehetővé téve a Föld mélyében való élést, amelynek köszönhetően az emberiség túlélte történelmének legvégzetesebb időszakait. Az, hogy most mi erről beszélgetünk, annak köszönhető, hogy őseink túl tudták élni a nagy kozmikus kataklizmákat és tragédiákat, ellenkező esetben nem létezhetnénk és az emberiség kihalt volna.”
(Móricz János: „A Tayos barlangok felfedezésének
a dokumentált története”)
Az 1920-as években több híradás is érkezett, hogy a Dél- és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások a helyi indián munkásokkal magyarul(!) beszélgetnek. A II. világháború után az itt letelepedett magyar emigránsok egy része ezt komolyan véve alaposabban utánajárt a dolognak. Ezek egyike volt Móricz János, aki a 60-as években Ecuadorban kezdett kutatni. Itt három indián törzs, a Cahari, a Mochica és a Puruha tagjaival magyarul beszélt. Ezen felbuzdulva régészeti és levéltári kutatásokat végzett, s többek között 10 ezernél is több magyar azonos térképészeti és családnevet gyűjtött össze. Kutatásai eredményeként az egyik argentin egyetem történelmi tanácsosnak nevezte ki.
A további kutatások során Móricz az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant: aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók ide hordták össze – mintegy óvóhelyre – a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állította, hogy az Andok-hegység át van szőve barlangokkal és járatokkal.
Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt.
Világméretű hallgatás
Ezután 1967. szeptember 7-én Móricz János sajtókonferencián ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt. Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára. Ám ehelyett néma csend következett – egyetlen hír sem jelent meg róla.
Móricz János a Vas megyei Horvátnádalján született 1923-ban. A II. világháború után érkezett Argentínába, ekkor már tudomása volt az amerikai földalatti világról. Hatalmas ezoterikus, néprajzi és nyelvészeti tudásanyagot hozott magával. Móricz sok éven keresztül élt Ecuadorban. Keresztüljárta az amazonasi régiót és a shuarok földjét. Tette egyrészt munkájából adódóan (aranybánya feltárások és koncesszió szerzési megbízások), másrészt, hogy minél kézzelfoghatóbb bizonyítékokat találhasson és igazolhassa teóriáját: az európai népek amerikai eredetűek.
Titkos barlangrendszer
Az ott élő shuarokkal együtt töltött idő folyamán az ismeretségből barátság lett a helyi törzsek vezetőivel, és idővel Móriczot az őslakosok bizalmukba fogadták. A kommunikáció jórészt az archaikus magyar nyelv szavaival történt! (megj.: Ha elfelejtjük a nyelvújítás utáni szabályokat, az irodalmi magyar nyelvet, akkor néhány óra elegendő egy átlag magyar ember számára, hogy megértse és megértesse magát a shuarokkal!)
Feltárták neki egy barlangrendszer titkos részét is, ahol a megannyi bejárat közül egyen át megközelíthető az a járat, ami egy sok-sok ezer éves titkos kamrába, az azóta „Arany Könyvtárnak nevezett” terembe vezet.
A Magyar Ifjúság című újság „Móricz 1969” Expedíció 1970-es cikke részletesen számol be a csodálatos felfedezés körülményeiről és eredményeiről.
Hogy mit talált pontosan? Több száz, különböző méretű aranylemezt bonyolult írással és szimbólumrendszerrel, mely máig megfejtetlen. E szimbólumok némelyike egyéb ősi civilizációk tárgyain szintén megjelenik (pl. ó-egyiptomi, ó-mezopotámiai, babiloni, káldeus, szkíta, ural-altáji leletek!), de néhányuk ismert és ma is használt India bizonyos területein. Ugyanúgy vannak komoly párhuzamok japán és kínai írásjelekkel és szimbólumokkal. Több ezer aranyszobor állatokról. Sok közülük soha nem volt honos a régióban sőt a földrészen sem, s megannyi évmilliókkal ezelőtt kipusztult.
Az „Őrzők” feltételei
A komoly expedícióhoz azonban sok pénz és a kormányok által adott garanciák voltak szükségesek, miszerint minden leletnek a helyén kell maradnia, ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy Móricznak megmutatták a barlangot. A barlangban talált leletek hihetetlenek, és ha nem készült volna egy hivatalos dokumentum az akkori ecuadori köztársasági elnök aláírásával és pecsétjével, kétségbe lehetne vonni a valódiságát.
Móricznak megengedték az őrzők, hogy a leletek egy részét megfelelő biztosítékok mellett a világ tudomására lehet hozni, ugyanis „közeleg az idő” az „ÚJ TUDÁS” nyilvánosságra hozatalára.
1976-os brit-ecuadori expedíció állt össze, élén Neil Armstrong, amerikai űrhajóssal. Móricz az utolsó pillanatban azonban kiszállt, mivel egyik akkori kormány sem adott garanciáit a leletek mozdítatlanságára és sértetlenségére, s így az „őrzőknek” tett szavát szegte volna meg.
Az expedíció nem találta meg a lejáratot a titkos Arany Könyvtárba.
Egy Stan Hall nevezetű tudós által vezetett expedíció részleges sikerrel zárult: megtalálta azt a törzset, akik arra hivatottak, hogy a barlangot és annak titkát őrizzék. Végül Hall megtalálta az összekötő személyt, aki mesélt neki élményeiről a barlangot illetően. Mesélt a barlang nagykönyvtáráról, és egy kisebb könyvtárról is, ahol áttetsző lapokon (valószínűleg kristálylapokon) voltak írásjelek. Mellette egy csontvázat is találtak, amely aranyfüsttel volt bevonva. Egy szarkofág, oszlopok, valamint emberi alakzatokat ábrázoló szobrok is szem elé kerültek, majd egy féldrágakövekkel borított, zárt ajtóra is leltek.
A rejtély máig megoldatlan. Igaz, az ecuadori televízió beszámolt a legújabb expedícióról, melyet Rafael Calderon vezetett, 2010 júliusában. Calderon elmondása szerint a barlang valóban létezik a könyvtárral egyetemben. Sőt, a barlang mélyén idegen lényekkel is találkoztak, akik egy nagyon fontos üzenetet hagytak az emberek számára. Bizonyítékokkal azonban nem szolgált – ezért a beszámoló hitelességét sokan megkérdőjelezték.
A felfedezés tagadhatatlan eredményei:
• Ma már biztosan tudjuk, hogy hatalmas, máig ismeretlen és javarészt feltáratlan alagútrendszer húzódik Dél-Amerika alatt, Ecuadortól Perun át Chile-ig átnyúlva Bolíviába.
• A dél-ecuadori bejárat egy olyan „Arany Könyvtár”-nak nevezett kamrához vezet, ahol érdekes leletekkel, a mezopotámiai, óegyiptomi, ural-altáji kultúrák „ikertestvérei”-vel találkoztak. Az aranylemezek feltehetően „üzenetet” rejtenek.
• Az ügyben érintett több személy is rejtélyesen életét vesztette.
• Egy 1970. szeptember 11-i Magyar Ifjúság 10.000 éves kultúra az Andok mélyén címmel beszámol Móricz János 1969-es expedíciójáról. Ezen az expedíción Móricz elkereszteli a barlangot Táltosok (Tayos) Barlangjának, tehát a nemzetközi szakirodalom ezután is így hivatkozik rá.
Móricz felveti a régi- új teóriát, miszerint az emberiség bölcsője az „Újvilágnak” nevezett Amerika. Ezt sok tény és sok elődje támasztja alá. E szerint egy kataklizma után menekült egy itteni magas fejlettségű nép Európába, majd széledt szét az „új hazában”. Innen lehet a megdöbbentő azonosság nyelvek, hiedelemrendszerek, mitológiák és régészeti leletek között.
További információk: www.juanmoricz.hu – Móricz János Kulturális Egyesület
„Móricz János szakított az élenjáró tudósok által meghatározott iránnyal, és túlcsorduló géniusza elvezette őt minden nyelv ősének, a magyarnak a valódi amerikai eredetének, e kontinens földalatti világának, a prekolumbián népek óceánok közti hajózásának, a vízözön előtti kultúrák bölcsőjének és az amerikai és a Föld kultúrái elterjedése központjának a felfedezéséhez, amely a mai Ecuadori Köztársaság területére tehető.”
(Dr. Gerardo Peňa Matheus)
Leave a comment
You must be logged in to post a comment.