A Nobel-díj sötét oldalala

Bár Alfred Nobel díját azoknak szánta, akik a legtöbbet teszik az emberiségért, a Nobel-sztorit több ezrek halála, köztük saját testvéréé kísérte.

Alfred Nobel 1833-ban született Stockholmban. Apja, Emmanuel Nobel, mérnök-feltaláló volt, aki azonban hazájában nem aratott sikert robbanó szerkezeteivel, ezért Szentpétervárra költözött családjával, ahol a cár érdeklődését felkeltették találmányai.
Alfred ragyogó tehetség volt, kitüntetéssel végezte a kémiai, fizikai és természettudományos tárgyakat, több nyelven beszélt és költőnek sem volt tehetségtelen, ám ez utóbbi érdeklődését apja helytelenítette.
Alfred Párizsba utazott, hogy kémiai és műszaki tanulmányokat folytasson, ott találkozott az olasz kémikussal, Ascanio Sobreróval, aki 1847-ben fejlesztette ki a robbanóolajat, a nitroglicerint a glicerint salétrom- és kénsavval elegyítve.
Ám ebben a formájában az elegy annyira instabil volt, hogy gyakorlatilag semmire sem lehetett használni, ezért a Nobel-család – akiknek ekkorra már virágzó vállalkozásai voltak Oroszországban és Svédországban, folytatta az anyaggal a kísérletezést, hogy kereskedelmi forgalomba kerülhessen.

A pokoli anyaggal történő kísérletek itt vettek először tragikus fordulatot. Egy véletlen nagy erejű robbanásban 1864-ben összeomlott az egyik svédországi laboratóriumuk, megölve több embert, köztük öccsét, Emilt is. A baleset azonban csak ösztönözte Alfredot, hogy biztonságosabb elegyet állítson elő.
Végül úgy találta, ha a nitroglicerint kovafölddel szívatja fel, stabilabb masszát kap, amit botszerű formára alakítva akár a bányászatban is alkalmazhatnak robbantásokra. De hogy mennyire tisztában volt találmánya erejével, azt jól mutatja, hogy dinamit néven szabadalmaztatta a görög dynamis szóra utalva, ami erőt jelent.
Persze a dinamitot nagyon hamar felfedezte a hadiipar is, s bár nem tudni pontosan, hogy katonai alkalmazását Nobel jóváhagyta-e, a feltaláló mesésen gazdag lett.

Hogy mit gondolnak róla az emberek, az nagyon tragikus körülmények között lett világos számára. 1888-ban meghalt testvére, Ludvig.
A lapok azonban úgy vélték, Alfred halt meg, így tehát elolvashatta, milyen szalagcímekkel búcsúznának tőle: „Meghalt az ember, aki mások halála árán szerezte millióit”, egy francia lap egyenesen azt írta: „Meghalt a halál kereskedője”. A nekrológban pedig az állt, Nobel azzal vált milliomossá, hogy megtalálta annak a módját, hogyan lehet minél több embert minél könnyebben megölni.

Állítólag ekkor határozta el, hogy tesz valamit, amivel tisztára mossa nevét. 1896-ban, halála előtt egy évvel megírta végrendeletét, amelyben nagy összegű díjat alapított olyan kémiai, fizikai, fiziológiai kutatásra, ami az emberiség javát szolgálja, valamint irodalmi siker elismerésére és egy olyan ember jutalmazására, aki a leghatékonyabban segíti elő a béke ügyét.