ELÉGTÉTEL

A 2014-es választás meglepetés szereplői a Seres Mária Szövetségesei (SMS) jelöltjei, akik egy tömbbé szeretnék kovácsolni a pártokból kiábrándult szavazókat.

A magyar társadalom elégedetlenségnek hangot kell adni végre és ezzel egységbe kovácsolni az embereket a pártokkal, a politikával és a politikusokkal szemben, mert elég volt belőlük. De mindegyikből, nem csak az egyikből, a másikból is.

Sajnos a pártok és a politikusok számára a törvénykezés szinte csak az ország kifosztásáról és az anyagi javak minél nagyobb mértékű megszerzéséről szólt a rendszerváltásnak nevezett átverés óta. A választások által 4 évekre szabdalással a továbbra is fennálló rossz RENDSZER hibáiról folyik a figyelemelterelés.
A korábbi idők egy pártja maga volt a RENDSZER, tehát a RENDSZER hibája magának a pártnak a létét kérdőjelezte meg, és a RENDSZER szidása egyenlő volt a párt elutasításával.

Látva ezt a problémát, mára ezt ügyesen kicselezték, és most már az egyes, éppen aktuálisan hatalmon vagy ellenzékben lévő pártok hibájára terelik a figyelmet, miközben magának a RENDSZER működésképtelenségének kérdése már fel sem merül. Mindig csak egy pártra, vagy manapság már egyre inkább csak egy személyre mutogatnak, és mindenért az a hibás (Fidesz, MSzP, Gyurcsány, Orbán stb.), de közben konkrétan semelyik vezető sohasem vállalt még felelősséget a tetteiért – legfeljebb a szavak szintjén.
És ezzel a ravasz trükkel, amit képviseleti demokráciának neveznek, a felelősség kérdése gyakorlatilag meg is szűnt, és csak az egymásra mutogatás maradt (mint az óvodában!). Mindez egy olyan súlyos és veszélyes helyzetet teremt, ami a következmények nélküli kormányzáshoz vezet!
Sajnos csak érzelmi politizálás folyik – szeretem, nem szeretem, szimpatikus vagy nem – az érdemi és az értelmes munka helyett. A győztes párt illetve kormány a választást követő naptól elindítja az új kampányát, és 4 évig szinte csak arra figyel és azon dolgozik, hogy legközelebb is nyerhessen. Mivel ez nem csak hatalmi, hanem súlyos anyagi kérdés is számukra és a kiszolgálóik számára, mindent ennek rendelnek alá, mert a túléléshez ez az egyetlen lehetőségük. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy 24 éve sehová sem jut az ország, miközben egyre kilátástalanabb a helyzet és egyre szegényebbek vagyunk – kivéve a politika haszonélvezőit.

Hihetetlen, hogy a társadalom nem látja tisztán és egyértelműen: a 21. század technikai, technológiai, tudásbeli és anyagi fejlettsége ellenére nem hogy a világháború utáni fejlődés ütemét nem tudjuk produkálni, hanem éppen ellenkezőleg: inkább visszafejlődünk, és többnyire a rombolást és a leépülést láthatjuk mindenhol a fellendülés, a fejlődés és a gyarapodás helyett.
Egyre jobban tönkremegy minden és elszegényedünk, mert a politikusok számára nem az ország fejlődésének és az emberek boldogulásának megteremtése a cél, hanem csak a túlélésük miatt elengedhetetlenül fontos saját hatalmi érdekeik, az anyagi gazdagodásuk és a javak, a lehetőségek megszerzése (mint pl. az állami beruházások, pályázatok vagy akár a trafikok stb.).
Megdöbbentő kontraszt a régi és a mostani rendszer összehasonlításában az, hogy amíg a rendszerváltás előtti időkben folyamatosan engedményeket és gesztusokat tett a pártállami rezsim a még különösebben elégedetlennek sem mondható társadalom számára, addig a hatalom mostani birtokosai egyre többször, egyre erősebb megszorításokat és korlátozásokat vezetnek be!
Már régóta súlyos kórság ütötte fel a fejét hazánkban, amire gyógyírt csak a társadalmi ébredés és összefogás hozhat.

A „betegség” oka: a POLITIKA
A „betegség” gazdateste és hordozója: a PÁRTOK
A „betegség” terjesztői: a POLITIKUSOK
A „betegség” tünetei: a társadalom problémái („betegségei”), mint például az elszegényedés, a kiszolgáltatottság, a devizahitelek, a bűnözés, a korrupció, a társadalmi békétlenség, a szociális ellátások szűkülése, az erkölcs és a morál romlása, a kultúra lezüllesztése, a szenvedélybetegségek egyre szélesebb körben való terjedése, és még folytathatnánk hosszan a sort…

Hát kellett ez nekünk!? Mikor vetünk véget a pártok és politikusok diktatúrájának?
Itt az ideje, hogy az igazságosság, a társadalmi béke és a jövő nemzedékért érzett felelősségünk tudatában az államadósság felhalmozásának és a nemzeti vagyon elherdálásának felelőseit a társadalmi elégtétel érdekében számoltassuk el, vonjuk felelősségre, és a vétlen állampolgárok helyett velük fizettessük meg az általuk okozott károkat!