Kit érdekel már a covid? – Gondolatok az elmaradt szembenézésről

Koronavírus

Kit érdekel már a covid? – Gondolatok az elmaradt szembenézésről

Nincs hozzászólás a(z) Kit érdekel már a covid? – Gondolatok az elmaradt szembenézésről bejegyzéshez

Most, hogy Putyin különleges katonai hadművelete “kiszabadított” minket a pszeudo-pandémiás nyomás alól, érdemes lenne számot vetni arról, hogy mi is történt velünk valójában az elmúlt két év során.

Két évig egy globális laboratórium kísérleti patkányai voltunk, és azt tettek velünk amit akartak: megaláztak, kifosztottak, megnyirbálták az alapvető jogainkat, teljesen hülyének néztek és néznek mind mai napig.

Koronavírus

Persze a “teljes igazságot” a coviddal kapcsolatban még 100 év múlva sem fogjuk megismerni és most is csak kérdéseket tudunk feltenni. Vagyis csak tudnánk. De nem tesszük és nincs is rá igény, kevés kivételtől eltekintve.

Van egy nagyon markáns, jól tapasztalható jelenség a közösségi médiában, a hétköznapi beszédtérben és a közéletben is gyakran felbukkan. Nevezetesen az a vélemény, hogy “hagyjuk már ezt a covid – témát”, ez már lecsengett, senkit nem érdekel és különben is új idők járnak már, nem kell ezzel többet foglalkozni. Természetesen ezek a kijelentések azok szájából hangzanak el akik az elmúlt két évben teljesen alárendelték magukat a covid – narratívának, vallásos fanatizmussal, inkvizítorként működve erőszakolták ki a “megfelelő” nézetet a családjukban, a munkahelyükön, a tömegközlekedésen, a boltban, a parkban, bárhol, bármikor.

A covid-szekta tagjai kíméletlenül csaptak le mindenre és mindenkire akik kérdéseket mertek feltenni a járvánnyal, a járvány eredetével, az abszurd, sokszor az elmebetegség határát súroló intézkedésekkel, vagy az oltásokkal kapcsolatban. A média, a kormányok, a hivatalos szakértők kezdettől fogva együttműködve, globálisan építették ki és tartották fent a “patologizált totalitarizmust”.

Az első pillanatban lehullt a demokrácia álarca, megszűnt a “kétoldali” sajtó mítosza és soha nem látott brutális pszichológiai hadviselés és terror vette kezdetét, amíg Putyin ki nem “gyógyította” a koronavírusból a világot azzal, hogy megtámadta Ukrajnát. Mint a gyerekeknek, egyik meséről a másikra kapcsolták a műsort, az előző adás pedig ment a feledésbe egészen az elmúlt hetekig.

Most pedig mindenki úgy tesz mintha semmi nem történt volna, pedig a következmények lavinája még csak most fog pusztítani igazán.

Nem nézünk szembe azzal, hogy nincs “történelmi jelenlét tudatunk” és az állítólagos “minden világok legjobbikában”, a haladás non plus ultrájában fel lehet építeni a legaljasabb diktatúrát immáron az egész glóbuszra kiterjedve, mintha nem állna mögöttünk a történelem legvéresebb évszázada.

Nem akarunk róla tudomást venni, hogy oldaltól függetlenül az értelmiségünk, politikusaink, a nemzetközi intézményeink egészen egyszerűen elárultak minket. Hétről hétre az egymásnak ellentmondó szakértőkből önmaguk paródiája lett és szélhámos propagandistává züllöttek.

A sajtószabadságot maga a sajtó végezte ki. A 12 éve folyamatosan tét nélkül diktatúrázó, jól eltartott baloldali művész- és értelmiségi világ elsőként állt az immáron valós diktatúra mögé. Bűnbakokká váltak a kivételes tehetségű tudósok, egyszerű, valóban megoldást, gyógymódot kereső orvosok és az a néhány közéleti személyiség, aki hangját hallatta a covid – narratíva ellen.

Közben azt vettük észre, hogy orvosokból, tanárokból, buszsofőrökből, rokonainkból, hogyan válnak félelemtől megtébolyult gulágparancsnokokká, önkéntes végrehajtókká, vak fanatikusokká és néztük ahogyan családok szakadtak szét. Önzésből eltűrték, hogy másokat megfosszanak az egzisztenciájuktól, hogy tönkretették őket erkölcsileg és a “többletjogokért” cserébe legitimálták a diszkriminációjukat.

Nem érdekelt senkit, hogy nem jöttek be a járványszimulációs modellek, hogy a lezárásoknak semmi pozitív hatása nem volt, ellenben óriási gazdasági és egyéb kollaterális károk keletkeztek, amiért senkit nem vontak felelősségre.

Nem sokan tették fel a kérdést, hogy miért kell ezrével kórházi ágyakat felszámolni világjárvány idején? Miért szuggerálták azt az emberekbe, hogy érezzék magukat betegnek és miért hitették el velük, hogy minden ember potenciális gyilkos, aki nem tartja be az eszement szabályokat? Miért kell masszív lélektani hadviselést folytatni a lakosság ellen, ha egyébként önmagában is fennáll egy akkora mértékű veszély?

Pontosan tudjuk, hogy mesterségesen vitték fel a halálozást az áltudományos tesztekkel és a saját bevallásuk szerint is olyan gyógymódot alkalmaztak, ami 95%-ban halálhoz vezetett. Eközben a végstádiumú betegeket hazaküldték a kórházakból. A szakértők jóslatai csak arra voltak jók, mint egy szektában a szektavezér ígéretei: örökké várakoztatni, ígérgetni azért, hogy az aktuális engedelmességet kicsikarjuk a hívőkből.

Ennyi idő távlatából pontosan látjuk, hogy az oltások semmire sem voltak jó, semmit nem akadályoztak meg, de világszerte megnőtt a hirtelen és gyanús halálozások száma.

A tényekkel való őszinte szembenézés most aktuálisabb mint valaha.

A végtelenségig lehetne folytatni a kérdéseket. De már csak egyet szeretnék feltenni: Az újjáéledő covid-terror nyomán lesz elég bátorságunk és történelmi jelenlét tudatunk szembenézni a valósággal és felfogjuk azt, hogy mi fog történni ha ezúttal nem cselekszünk megfelelően?

About the author:

Leave a comment

3 × öt =

Back to Top