A céltalanság veszélye – In memoriam Erőss Zsolt

Az emberek hajlamosak úgy látni a dolgokat, hogy manapság minden egyre rosszabb, pedig régen minden milyen jó volt. Azt gondoljuk, korábban minden jobb lehetett, tehát a múlt mindig jobb volt, mint az utána következő jelenek, és sokan gondolkoznak rajta, hogy ez még meddig tud vajon romlani.

A mai időkben valóban elmondható, hogy sosem látott értékválság van. Ez valamilyen gagyiimádatban csúcsosodik ki, tehát olyan kulturális „teljesítményeket” lehet ma látni, láttatni értékként, s népszerűvé tenni, amelyek valójában hangsúlyozottan gagyik, az emberek élete pedig céltalan!
A hegymászás és az a mentalitás, amely a természet felé nyitásra ösztönöz, sokkal céltudatosabbá teszi az embert. Most, hogy kisgyerekeim vannak, valamint amióta járok iskolákba előadásokat tartani, felismertem, hogy a legveszélyesebb dolog az emberre a céltalanság. Ez a dolog a kisgyermekekre különösen veszélyes! Amikor nem tudjuk lefoglalni a gyermeket, nem tudunk neki célokat adni, és nem tudjuk meghatározni, hogy őt mi érdekelje és megmutatni neki, hogy milyen érdekes dolgok veszik őt körül, akkor kezd egy eltunyult céltalanságba süllyedni, amely állapotban csak a tévében lévő hülyeségeket tudja bámulni, és semmi más nem számít. Én ezt tartom a legveszélyesebb dolognak!

Az emberek fel tudnak nőni úgy, hogy a semmittevés és a céltalanság határozza meg az életüket, és számomra érthetetlen módon ezt még értéknek is tudják látni, láttatni! Alapvető kihívásnak látom megértetni az emberekkel, hogy akár gyermekként, akár felnőttként is kell tudnunk célokat meghatározni az életünkben! Ilyenkor nem kell azzal jönni, hogy „jaj, de mennyi hitelem van”, meg hogy „miképp élek meg”, s hogy a pénz, a pénzkeresés az egyetlen és fő probléma az életünkben. A mai embernek nem az a fő problémája, hogy megéljen! Az ipari forradalom az egész világot túllendítette azon, hogy a puszta létfenntartás legyen a legfőbb feladatunk, hanem annak megértése, hogy mitől is leszünk emberré, mitől van kultúránk.

2013. január 26.
– Részlet a hunbaba.hu
oldalon megjelent írásból