A demokrácia legfőbb politikai eszközei

A szakmai körökben jól ismert közgazdász évekig külföldön élt. Előbb diplomáciai feladatai miatt, később kényszerből. ’90-ben települt haza feleségével. Igyekezett szakmai és egyéb tapasztalatait átadni – előadásokat tartott, konferenciákra járt, és könyveket írt. Aztán 2010 júniusában kapott egy érdekes felkérést.

– Önt köztársasági elnöknek javasolta a Civil Mozgalom.
– Megtisztelő felkérés volt, és örömmel vállaltam. Tisztában voltam azzal, hogy a jelölés szimbolikus, ám fontos üzenetet hordozott: nem csak a nyertes pártnak és a parlamentben ülőknek lehetnek jó elgondolásai. És miért ne kerülhetne be civil ember a politikusok közé?

– Más lett a köztársasági elnök, viszont a személyén keresztül a könyveihez sokan eljuthatnak, és azokban érdekes kijelentésekre lelhetnek. Például képmutatással vádolja a demokráciát.
– Évszázadokon keresztül a versengő felek nyílt fegyveres összecsapása döntötte el, hogy kié a politikai hatalom. A demokrácia egy új és végzetes elemet hozott ebbe a politikai küzdelembe: a képmutatást. Ez automatikusan bekövetkezett, amikor a társadalomban elfogadottá vált a politikai hatalom megszerzésének egy újabb eszköze – a szavazás. A királyok és diktátorok uralkodása, hatalma nyíltan a fenyegetésen és a kényszerítésen alapult, az alattvalók véleménye nem számított. A hatalmon lévők nem is állították, hogy a nép akaratát képviselik.