Mire van szüksége a gyereknek?

Nem, nem posztolok bizonyítványt, és soha nem is fogok. Nincs mivel büszkélkedni, mert a gyerekeim nem kimagaslóan jók ami az iskolai tanulmányukat illeti, de ha azok lennének, sem az én világom ez a fajta megmutatás. Azt gondoltam viszont, hogy idén én állítok ki egy bizonyítványt, és ezt megosztom….

Milyen értékelést kap az a tanyasi gyermek aki otthon nem a telefont nyomkodja a szabad idejében, hanem eteti a jószágokat, aki trágyázza őket, aki segít legeltetni, aki 8 évesen érdeklődve kopaszt.

Milyen értékelést kap az a kislány, aki 8 évesen dagasztani nem tud, de tudja hogyan kell felfűteni a kemencét. Aki tekeri a tésztanyújtót, aki a tikkasztó hőségben megy kaszálni a szüleivel.

Milyen értékelést kap az a gyermek aki nem a termosztátot tekeri fel, hanem segít fát hordani, mert tudja, télen így lesz meleg.

Milyen értékelést kapjon, ha észreveszi, hogy beteg a jószág, vagy éppen bebújik az istállóba a kanca mellé, és ott van az ellésnél, és tudja, hogy mi az a magzatburok.

Milyen értékelést kapjon, amikor napokon keresztül csipesszel etet egy fecskét, ami sérült, és még alkonyatkor is keresi a legyeket a falon, pedig akkor már nincs légy, de a fecskének ennie kell….

Milyen értékelés jár neki, ha a szülők soha nem kényszerítik ezekre a dolgokra, hanem ő saját magától, örömmel, szeretettel, és rendszerességgel teszi ezeket.

Milyen értékelés jár neki, amikor mások után szedi a szemetet, vagy étellel, ruhával akar segíteni annak akinek nincs.

Milyen értékelést jelent, ha a természet változásait figyelve, tudja, hol fészkel a búbos banka, hány fecske fészek van az istállóban, mikor vonulnak a darvak, hol van a nyári égbolton a Göncöl szekér.

Inkább nem értékelem. Talán rábízom azt, az Időre, az Életre.

Hiszem azt, hogy nem csak az iskolai érdemjegyek számítanak, egy olyan oktatási rendszerben, ahol minden verseny futam szerint történik. Még fel sem fogja a szorzótáblát, de már osztani kell, és fél év alatt olvasni. Ahol nincs Idő…. Ez nem a Tanárok hibája, hanem a rendszeré. Azé a rendszeré aki megengedi azt, hogy a fiatalok agyát az okostelefonok mossák, ahol nem érték a fizikai munka, ahol a családok belerokkannak a túlzó igények, mai társadalmi normáknak való megfelelésébe. Mi kell a gyereknek? Szülinapi torta harmincezerért, rendezvényterem bérlése, legdrágább cipő, menő telefon. Mert ezt sugallja a média, a reklámok minden csatornán….

Miközben a gyermekeknek egészen másra van szükségük…. Egy olyan világra, ahol nem az eltaposásra, érvényesülésre, karrier hajhászásra vannak tanítva kizárólagosan, hanem helyet kellene kapnia a kétkezi érték teremtésnek, munkának, kevesebbel beérésnek, segítségnek a szülőnek, a természet csodáinak felismerésére.

Tudjuk mit jelent visszafejlődni?

Meg tudjuk tanítani, hogy nem dobjuk el az amúgy működő telefont mert már nem divatos, és van már okosabb?

Meg tudjuk tanítani, hogy lehet spórolni a vízzel? Hogy meg lehet varrni egy elszakadt nadrágot? Hogy nem kell nyakig érő vízben fürdeni? Hogy anya is tud olyan finomat sütni mint a látványpékséges mirelit pogácsa?

Tegye mindenki a szívére a kezét! Jó felé megy a világ? Jó ez a fene nagy fejlődés? Mindenki megválaszolhatja magának.

Forrás