NYÍLT LEVÉL – Oltásokról és a kötelező beleegyező nyilatkozatról III.

NYÍLT LEVÉL – Oltásokról és a kötelező beleegyező nyilatkozatról III.

Nincs hozzászólás a(z) NYÍLT LEVÉL – Oltásokról és a kötelező beleegyező nyilatkozatról III. bejegyzéshez

 Előző számainkban olvashatták annak a felelősen gondolkodó édesapának az írását, aki a 6-ik osztályos gyermekének kötelezően beadandó MMR emlékeztető védőoltása ellen lázadt fel. Íme az írás folytatása:

Nincs bajom személy szerint egyetlen hivatalnokkal, egyetlen orvossal sem. Úgy gondolom, nagyrészük jó szándékú és becsületes ember, DE félre vannak vezetve, ezért azt hiszik, hogy jó az, amit tesznek. Azt hiszik, hogy jó az, ha bizonyos dolgokat ráerőszakolnak az emberekre, pedig tévednek. Én 10 évig voltam a rendőrség hivatásos állományú tagja, és nagyon sokáig én is abban a hiszemben éltem, hogy jó az, amit teszek. Aztán lassan kezdtem felébredni, ennek következtében gyűlni kezdtek a problémák, ami oda vezetett, hogy végül eljöttem, miközben 3 pert indítottam a rendőrség ellen, amiket el is veszítettem. Hiába tanultam ki a jog kígyónyelvét, és igazamat egyszerűen, érthetően, jogszabályokkal alátámasztva adtam elő, süket fülekre találtam. Ekkor még nem tudtam a szabályt, hogy „Gazdának mindig igaza van”, és ellene JELENLEG nem lehet pert nyerni.

Amíg egy embernek semmi bűne nincs azon kívül, hogy szabadságával élni akar és maga szeretné eldönteni, hogy mi jó neki és mi nem, addig nem számít, hogy mire való hivatkozással fosztanak meg valakit a szabad döntés lehetőségétől és tesznek rajta erőszakot, ez gonosz cselekedet.
Attól, hogy valami törvénybe kerül, még nem biztos, hogy jó. Sőt, egyre inkább tendencia, hogy sötét és gonosz törvények születnek. Mondok konkrét példát. Az 1970-es években a Magyarországon épült házak 2/3-a baráti összefogással épült. Rokonok, barátok szomszédok mentek egymásnak segíteni. Ha nem lett volna ez az összefogás, akkor sok embernek ma nem lenne háza. Ma a szüleink, nagyszüleink, tehát azok az emberek akik egymásnak segítettek, közönséges bűnözőnek minősülnek. Az összefogást és egymás segítését törvény tiltja. Alkalmi munkának minősül, be kell jelenteni és adót kell fizetni utána. Gyakorlatilag az önzetlen segítséget törvénnyel megtiltották. Ha átmégy a szomszédnak segíteni, és feljelentenek, akkor fe­kete­munkásnak minősülsz és mindkettőtöket megbüntetnek.
Mondok másik példát. Most készül a feljelentő törvény, aminek az a lényege, hogyha feljelented a szomszédodat, ismerősödet, rokonodat, hogy valószínűleg adót csalt, akkor jutalmat kapsz érte. Ez nem vicc! A gonoszság olyan szintet ért el, hogy törvényi támogatást és pénzjutalmat kapsz érte. Persze azt is megmagyarázzák, hogy ez valójában jócselekedet. Egyébként ez nem újdonság. Ilyen volt a náci németországban is, hogy jelentsd fel a rendszer ellenségét, a zsidót, vagy aki kritizálni meri Hitlert. Volt ilyen a Sztálini Szovjetunióban is. Ne félj, jelentsd fel a kulákot, jelentsd fel a rendszer ellenségét. A feljelentést minden esetben hazafias kötelességnek, jótettnek állították be, ugyanúgy, mint ahogy most készül.

A legnagyobb felelősség a hivatalnokokon van. Tudom, hogy aki közülük felismeri, hogy rossz célt szolgál, az nehéz döntés elé kerül. Egyrészt anyagilag ki van szolgáltatva. Ha ellenáll és nem tartja be a törvényeket, bajba kerülhet. Ha otthagyja az állását, nem tudja, mi máshoz kezdhetne. Nekik üzenem, hogyha nem akarják otthagyni az állásukat, akkor akadályozzák a gonosz tettek végrehajtását! Ők azok, akik a legtöbbet tudnak ártani az embereknek és ők azok, akik a legtöbbet tudnak segíteni. Mert ők ismerik a kiskapukat, a jog útvesztőjét. Nem kell, hogy törvényt vagy jogszabályt szegjenek, sőt a legjobban akkor teszik, ha nem szegik meg a szabályokat, hanem törvényes utat járnak. Ők részei a rendszernek, és egy gonosz rendszert belülről lehet a leghatékonyabban megváltoztatni, és jobbá tenni.
A nürnbergi per során Göring kivételével minden náci azzal védekezett, hogy ő csak parancsot teljesített. Mégis mindenkit elítéltek.
A per a náci államapparátust bűnszövetkezetnek nyilvánította és a résztvevőket, bűnszervezetben elkövetett bűnökért ítélte el. Az elítéltek közül egy sem gondolta volna 5 évvel korábban, hogy tetteiért bíróság előtt fog majd felelni. Alig 5 év leforgása alatt a dolgok gyökeresen megváltoztak, és akik az akkori gonosz rendszert kiszolgálták, bíróság előtt találták magukat, azokról nem is beszélve, akiket a háború végén lévő káoszban a tömeg lincselt meg.

Mindenki, aki olyan feljelentést, határozatot, büntetést vagy ítéletet ír alá, ami gonosz, az egyéni felelősséggel tartozik a tettéért. Beleértve azokat is, akik ezt fizikai szinten végrehajtják. Az ilyen helyeken dolgozók mind önszántukból teszik azt, amit, önként mentek oda dolgozni, azon önös érdekből, mert jó fizetést kapnak érte. Senkit sem fegyverrel kényszerítettek, hogy ott dolgozzon. Az orvost sem kényszerítik erővel, hogy oltást adjon be. A végrehajtót sem kényszerítik fegyverrel, hogy neki kell a svájci frankhitellel csőbe húzott emberektől a vagyonukat, házukat elvenni.

Miklósi István

About the author:

Leave a comment

Back to Top